Századok – 2020
2020 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - IN MEMORIAM
CERBANUS ÉS A CISZTERCIEK 370 A Cerbanus-fordítás kéziratait felsoroló Dekkers-féle jegyzék nem említi, de a szóban forgó munkát egy tizenharmadik kódex is fenntartotta, amely a legkorábbi, 12. századi kéziratok sorában a nyolcadik.39 A kézirathoz az ausztriai kézirattárak online keresőfelülete (www.manuscripta.at) vezetett el. Feltűnt, hogy a teljesebb hagyományt képviselő müncheni és linzi kéziratokban Maximosz hitvalló műve Cassiodorus De anima és a 9. századi Sankt Gallen-i szerző, Notker Balbulus Liber de interpretibus divinarum scripturarum című művének társaságában található meg.40 Hamar kiderült, hogy a klosterneuburgi apátság egyik kéziratában fellelhető a két említett munka, a kódexről azonban több információ innen nem került elő. Szerencsére az említett adatbázisból gyorsan elérhető a kolostori kézirattár 19. századi kéziratos katalógusa, amelynek tanulmányozása után – a várakozásoknak megfelelően – bebizonyosodott, hogy a kódex a Cerbanus-féle fordítást is tartalmazza. 41 A klosterneuburgi kódexet már most elhelyezhetjük a szöveghagyományban. Egyetlen szakaszon szeretném szemléltetni a csonka és a bővebb hagyomány kéziratainak egymáshoz való viszonyát, méghozzá Cerbanus prológusának példáján, amely részét fogja képezni a Diplomata Hungariae Antiquissima második kötetének is. A prológus esetében a jobb szöveget a Terebessy-féle kiadás által is képviselt csonka hagyomány őrizte meg, arra is mód nyílik azonban, hogy a bővebb hagyomány kézirati variánsaiból javítsunk a szövegen. Előbb azonban lássuk azokat a helyeket, ahol a csonkult hagyomány hoz jobb olvasatot: 1. Amikor Cerbanus megnevezi a Dávid apát által vezetett közösséget, Szent Márton collegium áról beszél. A bővebb szöveghagyományban azonban – a troyes-i kézirat kivételével – rendre Szent Maximosz közössége szerepel ezen a helyen. 2. Amikor Cerbanus az eredetileg szerzeteseknek íródott mű közönségéről szól, a szerzetesek Isten és egymás iránt érzett tökéletes szeretetét említi. A bővebb szöveghagyományban – és most már a troyes-i kódex sem kivétel – azonban épp a szeretet (caritas ) szó hiányzik. 3. Végül, amikor a fordító azt reméli, hogy bűneinek terhe könnyebbé válik az elkészült műtől, az alleviationem előtt a bővebb hagyományból hiányzik az ad prepozíció. A bővebb szöveghagyomány csupán egyetlen helyen kínál jobb olvasatot a Cerbanus-féle prológus szövegében. Amikor a fordító a mű szerzőjéhez méri magát, leszögezi, hogy sem szennyes keze, sem szennyes lelkiismerete nem mocskolta be a művet, amelynek szerzője a csonka hagyomány szerint a Szentlélek eszköze 39 Kolsterneuburg, Stiftsbibliothek, Cod. 1037. 40 Ugyanez a helyzet egyébként a zwettli kódexszel is, amely, mint emlékezhetünk, Zalán Menyhért szerint az admonti és reini kéziratok – gyengébb szöveghagyományt képviselő – családjába tartozik. Zalán M.: Árpád-kori magyar vonatkozású kéziratok i. m. 57–58. A kézirati kontextus tükrében azonban hasznos lenne újra áttekinteni a zwettli szövegtanút, mivel kiderülhet, hogy valójában ez is a bővebb hagyományt képviseli. 41 A klosterneuburgi Stiftsbibliothek könyvtárosa, Herbert Krammer lekötelező előzékenységről tanúságot téve, gyorsan rendelkezésemre bocsátotta a mű digitális felvételeit.
