Századok – 2020
2020 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - IN MEMORIAM
CERBANUS ÉS A CISZTERCIEK 366 kéziratokhoz hasonlóan egy másik görögből latinra átültetett munka, Damaszkuszi Szent János De orthodoxa fide című művének egy részletét is tartalmazza, amely a máig bizonyítatlan feltételezés szerint ugyancsak Cerbanus munkája.13 Miként Kapitánffy István több mint két évtizede megfogalmazta: „a két fordítás nyelvi és fordítástechnikai összevetése, méghozzá nemcsak kiragadott példákkal, hanem az elérhető teljességre törekedve, megalapozottabbá teheti állásfoglalásunkat. Ez bizonyára fáradságos munka lesz, s elvégzéséhez ma már megvannak a feltételek. Ahhoz, hogy a fordító képességeit, tudását, nyelvhasználatát, munkája közben alkalmazott fogásait megismerjük, megbízható szöveggel kell rendelkeznünk mind a vizsgált fordítás, mind az eredeti tekintetében.”14 Korunkban, amikor a középko ri kéziratok egyre könnyebben és gyorsabban válnak hozzáférhetőkké, a feltételek még kedvezőbbek, mint amikor a fenti sorokat lejegyezték. Bár mindkét latin fordítás elérhető kritikai kiadásban, ezek elavultak. A De orthodoxa fide Cerbanusnak tulajdonított részletét 1940-ben a premontrei Szigeti Remig,15 majd 1955-ben – im már a teljes, Burgundio-féle fordítással együtt – a ferences Eligius Buytaert adta ki, 16 míg a Maximosz-fordítás 1944-ben látott napvilágot a ciszterci Terebessy Andor gondozásában.17 Mindhárom editio gyengéje, hogy éppen a legjobb szövegállapotot fenntartó kéziratok olvasatait nélkülözik: Damszkuszi Szent János műve esetében a troyes-i kódexéit, Szent Maximoszéban pedig a Boronkai Iván által felfedezett müncheni kódex és a vele rokon osztrák kéziratok variánsait.18 Az idő tehát valóban megérett mindkét mű modern kiadására. 19 De ki is volt Cerbanus, a Dávid apát vendégszeretetét élvező titokzatos fordító? Számos feltevés született kilétére vonatkozóan, mígnem a múlt század derekán a kérdés végül megnyugtató választ nyert. Eszerint Cerbanus nem más, mint egy Cerbano Cerbani nevű velencei klerikus, aki élete korábbi szakaszában megfordult I. Alexiosz Komnénosz és II. Ióannész bizánci császárok környezetében – újabb vélemény szerint a konstantinápolyi udvarban működő tolmácsok testületének fizetett tagja volt. 20 13 A lehetőséget elsőként Joseph de Ghellinck fogalmazta meg. Joseph de Ghellinck: L’entrée de Jean de Damas dans la monde littéraire occidental. Byzantinische Zeitschrift 21. (1912) 453–457. 14 Kapitánffy István: Cerbanus és Maximus-fordítása. In: Mons Sacer 996–1996. Pannonhalma 1000 éve I–III. Szerk. Takács Imre – Szovák Kornél – Monostori Martina. Pannonhalma 1996. I. 358. 15 Translatio Latina Ioannis Damasceni (De orthodoxa fide l. III. c. 1–8.) saeculo XII. in Hungaria confecta. Scripsit et textum edidit R. L. Szigeti. (Magyar–görög tanulmányok 13.) Bp. 1940. 16 Saint John Damascene: De Fide Orthodoxa. Versions of Burgundio and Cerbanus. Ed. Eligius M. Buytaert OFM. (Franciscan Institute Publications. Text Series 8.) New York–Louvain–Paderborn 1955. 387–404. 17 Terebessy 18 Boronkai Iván: Die Maximos-Übersetzung des Cerbanus. Acta Antiqua 24. (1976) 307–333. 19 A De caritate Cerbanus-féle fordításának modern kritikai kiadásán Bara Péter, a Bölcsészettudomá nyi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének fiatal kutatója dolgozik. 20 Charles M. Brand: An Imperial Translator at the Comnenian Court. Byzantinoslavica 59. (1998) 217–221.
