Századok – 2020
2020 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Joó András: A „nemzet aranya”. A „Kállay Alap” története – tények és kérdőjelek
JOÓ ANDRÁS 351 Nem tudhatjuk bizonyosan, hogy Bakách-Bessenyey még 1945. május 17-én írt levele eljutott-e végül Kállayhoz, de valószínű.87 A levelet ugyanis, a terv szerint, személyesen vitte volna Capri szigetére Royall Tyler, Dulles korábbi jobbkeze, aki 1944-ben a svájci amerikai követség különleges attaséja, majd a menekülteket is felkaroló nemzetközi szervezet, a United Nations Relief and Rehabilitation Administration (UNRRA) képviselője lett. Kállay sokáig nem kapott vízumot Svájcba, így személyes betekintése az Alap ügyeinek részleteibe egy darabig nem volt lehetséges. Valószínű, hogy az ország és személyes sorsa felett is aggódva, két malomkő között őrlődött, s végül jobbnak ítélte (talán épp angolszász ráhatásra), ha szabad mozgásteret enged az alapkezelőknek, akik csak Kállaynak Svájcban tett személyes jelentéstételük és egy tőle nyert írásos igazolás után kívántak az ügyben továbblépni. 1945 őszétől kezdődően a volt miniszterelnököt már nem akadályozták mozgásában sem az amerikaiak, sem az olasz hatóságok, de végül csak 1946. március 15-én kapott vízumot Svájcba, korlátozott időre.88 A maga részéről 1946. május 7-én kelt autográf nyilatkozatával (melyben kérte a rögzítettek közlését Vladárral és Radvánszkyval is), „helyeslőleg” vette tudomásul az addigi „kezelést és felhasználást”, amiképpen az Alap lezárásával kapcsolatos intézkedéseket is. Mivel Nagy Ferenc kormányát a nyugati hatalmak is elismerték, sőt a miniszterelnököt hivatalosan vendégül is látták, valamint az amerikaiak erre vonatkozó határozott nyomása (Tyler útján) szintén egyértelmű volt, a kezelésükben megmaradt vagyon átadásáról az elvi döntést is meghozták. A tényleges átadásra azonban csak a párizsi békekötést követően, 1947 áprilisában került sor. 89 Bakách-Bessenyey 1946. május 1-jén személyesen találkozott Párizsban a hivatalos minőségben ott tartózkodó Gordon Ferenc pénzügyminiszterrel, aki abban a tudatban kezdett vele tárgyalni, hogy a döntés egyedül Bakách-Bessenyey kezében van. Tőle azonban azt a felvilágosítást kapta, hogy a megoldás csak az Alapot kezelők együttes jóváhagyásával lehetséges. Bakách-Bessenyey először kétségbe vonta Gordon illetékességét és felhatalmazását, továbbá az Alap maradékát a „jelentéktelen” jelzővel írta le. Csak elvi egyeztetést látott ekkor lehetségesnek. Gordon nyomatékkal jelezte, hogy a kincstári javak visszaszerzésének 87 Uo. Bakách-Bessenyey György Kállay Miklóshoz, 1945. máj. 17. 88 Csorba László: A római magyar követ jelenti... A magyar–olasz kapcsolatok története 1945–1956. Akadémiai doktori értekezés. Kézirat. 2012. 102. 556. jegyz. (https://bit.ly/36jopqk, letöltés 2020. jan. 16.) Bakách-Bessenyey, aki a személyes egyeztetést Svájcban nagyon sürgette, 1946. február 22-én közölte Kállayval, hogy a svájci külügyminisztérium addigi „merev álláspontját” sikerült leküzdenie, így beutazhat, ha visszaútjának időpontját előre rávezetik az utazási okmányra. Lásd Bakách-Bessenyey György Kállay Miklóshoz (említett dátummal, Párizs, Ritz Hotel) KGY. 89 Kállay Miklós Bakách-Bessenyey Györgyhöz címzett saját kezű, Luganóban (említett dátummal: V. hó 7.) készített nyilatkozata, MNL OL P 2066 2. doboz 28. dosszié 36. lap; Bakách-B. feljegyzése, 1955. febr. 10. KGY; Jegyzőkönyv az Alap maradványának átadásáról, 1947. ápr. 9. MNL OL P 2066 2. doboz 28. dosszié. Lásd még Joó A.: Gstaad i. m. 716–717.
