Századok – 2020
2020 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Joó András: A „nemzet aranya”. A „Kállay Alap” története – tények és kérdőjelek
A „NEMZET ARANYA” 352 ügyében a miniszterelnök teljes körű felhatalmazásával rendelkezik. Bakách-Bessenyey viszont Kállay illetékességére hivatkozott, akinek az eredeti megbízásuk teljesíthetetlensége esetén vissza kellene szolgáltatniuk a célvagyont, amelyet magánforrásokból „fundáltak” vissza az államkincstárba, és azt, úgymond „elszámolási kötelezettség nélkül” adták nekik át. Ezt követően leszögezte: az Alapot Kállayval szemben az „elítélés” álláspontján maradó kormánynak nem adják ki semmiképp. Gordon itt fenyegető hangnemre váltott, kijelentve, hogy az Alap ellenértékét nem egyenlítették ki. Erre Bakách-Bessenyey is határozottabb lett, felvillantva egy későbbi peres eljárás lehetőségét, majd lassanként politikai síkra terelte a beszélgetést, konkrétan azt is felvetve, hogy Gordon jövője úgyszintén könnyen az emigráció lehet rövidesen, így, nemhogy a megmaradt „pár százezer” frankot kellene visszakövetelni, hanem inkább újabb pénzösszegeket volna szükséges külföldre utalni. Gordon a mondottakhoz nem fűzött kommentárt, de sürgette a konzultációt Kállayval, majd arról érdeklődött, hogy ifjabb Horthy Miklós Capri szigetén van-e még. Tárgyalópartnere azt válaszolta, hogy Németországban van, „szűkös anyagi viszonyok” közt, apjával együtt. Gordon furcsának találta, hogy „nem gondoskodtak magukról” időben, mire Bakách-Bessenyey (meglepő módon) úgy felelt, hogy az Alap „részben erre a célra is szolgált volna”. Gordonnak a megmaradt összeget firtató újabb kérdése elől Bakách-Bessenyey kitért, de feljegyzésében megállapította: „Azt, hogy az alap eredetileg mennyi volt, azt Gordon tudni látszott.” 90 Az Alap eredeti összegével Budapesten többen is tisztában voltak, s arról Nagy Ferenc, valamint Gordon is nyilván tudtak. Két hónap sem telt el az után, hogy 1947. április 9-én Gordon végül átvette a megmaradt aranyrudakat, s Nagy Ferenccel együtt ő is emigrációba kényszerült. A Svájcból 1947. május végén már többé hazatérni nem tudó miniszterelnök lemondása egyik feltételeként azt szabta, hogy az ellene is megindult koncepciós eljárás során letartóztatott személyi titkárát, Kapócs Ferencet91 bocsássák szabadon. A kérését nem teljesítették. Kapócs, aki tudott a Soos Géza számára 1946 májusában 5000 frankot kiutaló Nagy-levélről is, az ellene (a Magyar Közösség ügyében) folyó vizsgálat során – a fentebb mondottakkal tökéletesen egybevágóan – a Kállay-kormány által „kimentett” 6 millió svájci frankról tett említést kihallgatói előtt. Kapócsot Nagy feltehetően beavatta a legbizalmasabb ügyekbe is. Ezen kívül a Magyar Nemzeti 90 Bakách-Bessenyey György feljegyzése Gordon Ferenccel folytatott megbeszéléséről, 1946. május 39–43. lap MNL OL P 2066 2. doboz 2. dosszié 39–43. lap 91 Kapócs Ferenc (Ráckeresztúr, 1920. jan. 1. – Lausanne, 1977. márc. 8.) miniszteri titkár, igazgató, jogi doktor. 1945. máj. 16. – 1947. máj. 27. között Nagy Ferenc titkára. A miniszterelnök családjának barátja, Nagy leányát feleségül szerette volna venni.
