Századok – 2020
2020 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Bartha Ákos: A kisegítő honvéd karhatalom és az ellenállás Budapesten, 1944–1945
BARTHA ÁKOS 297 januárjában. A letartóztatottak közül végül 78 főt szabadon engedtek, akik egy nyilas nyílt parancs segítségével visszajutottak Pestre. 86 A három századot tömörítő, s mintegy négyszáz főt soraiban tudó „KISKA XIV. ker. zászlóaljról” – formálisan innen vált ki Zsabka alakulata is – jóval kevesebbet tudunk. Az bizton állítható, hogy nagy alapterületen működtek. Székhelyük volt a Garay téri nyilvános óvóhelyen és a Tattersallban (vagyis a korban politikai gyűléseknek is otthont adó lóversenypályán) is.87 Az egységet az Aréna úti lőtér vezetője, Szebenyi Stadler Béla vezette, akit 1942 novemberében a leventelövészek országos vezetőjévé neveztek ki. „Célom csak egy lehet: minden leventeköteles ifjúból jó lövészt nevelni, aki ha kell, a nagy harcban is megállja a helyét” – mutatkozott be hivatalában, külön hangsúlyozva, hogy „a mi fiaink is tehetségesek, jó a szemük és karjukban is van annyi erő, mint a német lövészekében” (akik kiváló fegyvereik miatt tűnnek verhetetlennek, vélekedett).88 Szebenyi Stadlernak 1944 júliusában jelezték a Honvédelmi Minisztériumban, hogy bal- és jobboldali szélsőségek elleni területbiztosításra szánt századot bíznak rá.89 Zuglói kollégája szerint a leventevezető „régi tagja volt a Kisgazdapártnak, mint ilyen, részese volt a titkos ellenállási mozgalomnak, s a legnagyobb egyetértésben összedolgoztunk”.90 Törzsgárdáját telefongyári leven ték adták, hozzájuk csatlakoztak katonaszökevények, munkaszolgálatosok és mások. Fegyveres harc helyett többnyire „ügyesen lavíroztak”, húzták az időt és hamis iratokkal mentették az üldözötteket.91 1944. december 22. után parancsot kaptak az utóvédharcra, ám ehelyett lefegyverezték az odavezényelt parancsnokot, majd visszavonulva megakadályozták a biai viadukt felrobbantását, végül visszatértek Zuglóba. Zsabkáék lebukása után Szebenyi Stadler elbocsátotta csapata javát, így a maradék 50 főre csaptak le január 8-án a nyilasok. E csoportnak a hírhedt Radetzky laktanyából sikerült kiszabadulnia. Szebenyi Stadler a nyilasokkal folytatott éjjeli összecsapások mérlegét 80–100 meggyilkolt nyilasra taksálta (a szerzett fegyverek alapján), míg saját oldalukról 5 halottról és 11 sebesültről tudósított.92 A nyilasok veszteségadata agyonlőttek”, s aki az ő „utasítására” lépett be „hungaristák közé”, szemmel tartandó Hubayt – megeshet, ez (is) Vargha volt. Kossuth Népe, 1946. április 7. 6. 86 Temesváry József: A M. Kir. Budapest XIV/2 nemzetőr, illetve kisegítő karhatalmi század 5. szakaszának története és cselekményei. PtSzL. II. 682. 1. ő. e. Zsabka árulását a Varghával a Várban együtt raboskodó Mátray Máthé Ferenc is vallotta. Jelentés, 1955. febr. 15. ÁBTL 3.1.5. O-7763 Zsabka Kálmán. 87 Sterl I. : A KISKA-alakulatok és a budapesti ellenállás i. m. 44. 88 Sporthírlap, 1942. november 14. 6. Stadler a Fővárosi Vegyészeti Intézet tisztviselője volt 1935-től 1944-ig. A magyar antifasiszta ellenállás és partizánmozgalom. Kislexikon i. m. 307. 89 Gazsi kandidátusi, MTA Kt D/14.302. 468–474. 90 A Bp-i M. kir. XIV-2 ellenállási Kiska alakulat századnaplója, 6. ÁBTL 4.1. A-747. 91 Világ, 1946. április 24. 4. 92 Szebenyi a Gazsi Józsefnek adott 1980-as interjújában értekezett erről. Vö. Gazsi kandidátusi, MTA Kt D/14.302. 468–474.
