Századok – 2020
2020 / 1. szám - A TÁRSADALMI MOBILITÁS KÉRDÉSEI MAGYARORSZÁGON - Borbély Zoltán: Nemesi stratégiák és társadalmi mobilitás Felső-Magyarországon a 17. század első felében
28 NEMESI STRATÉGIÁK ÉS TÁRSADALMI MOBILITÁS FELSŐ-MAGYARORSZÁGON Pálffy Géza nyugat-dunántúli és Pozsony vármegyei kutatásai már kiválóan bizonyították. 9 A birtokok földrajzi elhelyezkedése és az ezzel összefüggésben kialakult családi kapcsolatrendszer alapvetően determinálta a köznemesség felsőbb rétegeit is, amelynek tevékenységi köre ebből következően regionális jellegű volt.10 Így a vármegyei szint és a regionális hatáskörű főkapitányi és kamarai szervezet jelenti azt a közeget egy-egy törekvő köznemes számára, amelyben az uralkodó figyelmét is elnyerheti, de saját anyagi és társadalmi gyarapodását is hatékonyan elősegítheti. Felső-Magyarország esetében a Szepesi Kamara és a felső-magyarországi főkapitányság hatáskörébe tartozó 13 vármegye tehát nemcsak közigazgatási szempontból alkot egységet, hanem az azt átszövő rokoni és társadalmi kapcsolathálók által is.11 Így az alapkérdés, vagyis a társadalmi mobilitás dinamikája remekül vizsgálható, sőt bizonyos fenntartásokkal általános érvényű tendenciák levonására is lehetőséget kínál. Ugyanis a vizsgálat alá vont 1606–1646 közötti időszak félszáz bárói rangemelésének majdnem felét felső-magyarországi köznemesek esetében regisztrálhatjuk.12 De Homonnai Drugeth János, Esterházy Miklós és Nyáry István grófi címszerzésének alaposabb vizsgálata is számos tanulsággal szolgál a főnemesi társadalom jellegének megismerésében, még ha statisztikailag közel sem tekinthető reprezentatívnak e három személy alkotta csoport. Némi magyarázatra szorul az időkeret is. A vizsgálat kezdő időpontja a Bocskai-felkelést lezáró bécsi szerződés megkötése, amely megteremtette a kompromisszumot a magyar rendek nagy része és az uralkodó között. Felső-Magyarországon azonban ekkortól kezdődően egyre kitapinthatóbb módon polarizálódott a nemesség, és kialakult egy politikailag és felekezeti kérdésekben is az erdélyi fejedelemhez húzó csoport. Vele szemben egy katolikus tömb is formálódott, amelynek tagjai különféle katonai és hivatali funkciókat elnyerve a katolikus megújulás és a Habsburg-dinasztia irányában elkötelezett rendi politizálás vezetői voltak a térségben. Ez utóbbi csoport iránymutatója, és mint látni fogjuk sok tekintetben formálója is, Esterházy Miklós lett az 1620-as évektől, 9 Dominkovits Péter – Pálffy Géza: Küzdelem az országos és regionális hatalomért. A Nádasdy család, a magyar arisztokrácia és a Nyugat-Dunántúl nemesi társadalma a 16–17. században I–II. Századok 144. (2010) 770–792., 1086–1120. 10 Dominkovits Péter: Főúri udvar – uradalom – vármegye – katolikus egyház. Adatok és szempontok a 17. századi nyugat-dunántúli megyei nemesség mozgástereinek kutatásához. Turul 80. (2008) 40–49. 11 Borbély Zoltán: A nemesi társadalom struktúrája és a hétköznapi élet keretei Felső-Magyarországon a 17. század első felében. Megjelenés alatt. 12 Az elemzéshez a Péter Katalinék által összeggyűjtött és honlapjukon közzétett bárói rangemelések listáját használtam fel. (https://bit.ly/2P5sSre, letöltés 2019. dec. 6.)
