Századok – 2020
2020 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Bartha Ákos: A kisegítő honvéd karhatalom és az ellenállás Budapesten, 1944–1945
281 SZÁZADOK . () . SZÁM Bartha Ákos A KISEGÍTŐ HONVÉD KARHATALOM ÉS AZ ELLENÁLLÁS BUDAPESTEN, 19441945 * A több mint 7000 fővel rendelkező1 kisegítő honvéd karhatalom (közkeletű ne vén: „KISKA”) történetével szinte minden, a magyar ellenállás történetével foglalkozó – e tanulmányban is hivatkozott – szakirodalomban találkozunk. Számos KISKA alakulat vált katonaszökevények, zsidóknak minősített állampolgárok és a legkülönbözőbb ellenzéki erők mentőhelyévé, amellett, hogy egyes kisegítő karhatalmi egységek a fegyveres ellenállásban is részt vettek. Ennek fényében meglepő, hogy egy ma már könyvritkaságnak számító, az 1980-as évek közepén megjelent ismeretterjesztő kiadványon túl nem készült átfogó összefoglalás ezekről az csapatokról.2 A téma legszakavatottabb ismerője, Gazsi József is csupán a Gidófalvy Lajos vezette angyalföldi csoport történetéről jelentetett meg egy gazdag forrásbázison alapuló – ám az 1970-es évek szemléletét tükröző – regényszerű történeti munkát, emellett néhány résztanulmány és rövid összefoglalás fűződik nevéhez. 3 A hallgatás ideológiai-szemléletbeli és módszertani okokkal egyaránt magyarázható. Ami az előbbit illeti, a második világháború alatti németellenesség mindig is átideologizált, sőt átpolitizált téma volt Európában. Míg Nyugat-Európában az ellenállást felnagyították, elhallgatva a kollaboráció jelenségét,4 addig a vasfüg göny keleti oldalán egyfajta „szovjetizált” üdvtörténet dominált évtizedeken át. 5 A nyilas hatalom által megalakított, rendkívül heterogén összetételű KISKA-t nem vagy csak komoly kozmetikázás árán lehetett a szocialista partizánkultuszba illeszteni. Ez a történészek és politikusok által kanonizált, jóllehet idővel puhuló mesternarratíva ugyanis a kommunista „vonal” által vezetett antifasiszta harcról szólt.6 Az ellenállásban részt vett KISKA csapatokban eszerint „majdnem ∗ A kutatást a PD 124292 azonosítószámú NKFIH pályázat támogatása tette lehetővé. 1 Ungváry Krisztián: Budapest ostroma. Bp. 2016. 69. 2 Sterl István: A KISKA-alakulatok és a budapesti ellenállás. Bp. 1984. 3 Gazsi József: Egy zászlóalj krónikája. Ellenállók Angyalföldön. Bp. 1972.; Uő: A XIII/1. honvéd kisegítő karhatalmi zászlóalj történetéből. Hadtörténelmi Közlemények 14. (1967) 35–64.; Uő: A honvédség kisegítő karhatalom helye, szerepe a magyar ellenállásban. Új Honvédségi Szemle 45. (1991) 12. sz. 35–42. 4 A „resistancialisme” jelenségéhez lásd Robert Gerwarth – Robert Gildea: Resistance and collabora tion in the second world war as transnational phenomena. Journal of Modern European History 16. (2018) 177–178. 5 Françoise Mayer: Conclusions. In: Communists and Uprisings. Ritualisation of Remembrance of the Anti-Nazi Uprisings in Central Europe (1945–1960). Ed. Michal Kšiňan et al. Kraków 2012. 221., 223. 6 A magyarországi ellenállás fogalmi és módszertani problémáihoz lásd Pócs Nándor: Palota-ellenállás. Betekintő 11. (2018) 1. sz. (https://bit.ly/2PsTnXt, letöltés 2020. jan. 19.)
