Századok – 2020
2020 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Erdődy Gábor: Az 1830-as forradalom utáni belgiumi helyzet a Pesti Hirlap tükrében (1841–1848)
ERDőDY GÁBOR 253 ami az új választáson a szabadelvűek befolyásának megerősödését vetítette előre. A katolikusok térvesztését elkerülni akaró uralkodó sokáig vonakodott attól, hogy „az alkotmányszerű utakhoz folyamodjon”, és a katolikusok igényeinek megfelelő új kormány kinevezésére törekedett. A decemberi parlamenti ülések tapasztalatai alapján az elemző azonban nem jósolt komoly jövőt az új kabinetnek. 24 Amint az ismeretes, az 1841 júniusában megrendezett parlamenti választásokat követően az április 10-én megfogalmazott jóslat jegyében sor került a két irányzat mérsékelt elemeire támaszkodó, Jean-Baptiste Nothomb vezette, négy mérsékelt liberális és két katolikus miniszterből álló kormány megalakítására. A pályáját liège-i ügyvédként kezdő új kormányfő az 1831. évi alkotmány alapszövegének társszerzőjeként, a Nemzeti Kongresszus egyik főszereplőjeként, az organikus törvények vitáiban az unionizmus elkötelezett híveként, a vasútépítés motorjaként, 1840–1841-ben a Német Szövetség melletti követként komoly tekintélyre tett szert, ami lehetővé tette, hogy hivatalát négy éven át betöltve az „új unionizmus” kísérletének élére álljon. 25 A liberális katolikus unionizmus immanens ellentmondásainak felszínre törésével egy időben több pozitív fejlemény is a rendszer életképességét, a belga pozíciók megerősödését tükrözte. A külkereskedelmi aktivitás 1841-ben tapasztalt jelentős felerősödéséről, illetve a különböző szférákat érintő belpolitikai mozzanatokról közölt híranyag egyaránt a belgiumi stabilitás alapjainak további megszilárdulásáról árulkodott. A Belgium rovat januárban a belga haderő dinamikus fejlesztéséről, az állomány létszámának 50 ezerről 80 ezerre történő felemeléséről értesítette olvasóit. 26 Februárban arról tájékoztatott, hogy a kamara eredményes költségvetési tárgyalásai közepette élénk vita bontakozott ki a „pártfogási rendszer” hasznosságáról, illetve káros visszahatásáról a belga kereskedelem és ipar szempontjából. A hozzászólásokból a szerkesztő Charleroi követének álláspontját idézte, amely arra figyelmeztetett, hogy minden könnyítés a kincstár rovására történik, s a status segítségének gyakori igénylése nem csupán jogtalan előnyt biztosít a versenytársakkal szemben, hanem a „közkincs kiürítéséhez” vezet, miáltal fokozódik az adóterheltekre nehezedő nyomás, azok valódi haszna nélkül.27 A felvillantott polémia kiválóan érzékeltette azt a változó körülményt, amelyben a belga ipar imponáló fejlődésének hatására egyre szélesedő körökben komolyan felmerült a 19. század eleje óta érvényben lévő protekcionizmus felülvizsgálatának igénye. 28 24 Belgium. Pesti Hirlap, 1841. december 22. 857. 25 Mishaegen, G.: Le Parti Catholique Belge de 1830 á 1884 i. m. 62.; Cordewiener, A.: Organisations politiques et milieux de presse en regime centisitaire i. m. 233.; Biographie Nationale XIX. 726. 26 Belgium. Pesti Hirlap, 1841. Télhó (január) 6. 13. 27 Belgium. Pesti Hirlap, 1841. Télutó (február) 17. 109. 28 Bitsch, M-T.: Histoire de la Belgique i. m. 117.; Cordewiener, A.: Organisations politiques et milieux de presse en regime centisitaire i. m. 277.; Langewiesche, D.: Europa zwischen Restauration und Revo lution 1815–1849. i. m. 35.
