Századok – 2020

2020 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Erdődy Gábor: Az 1830-as forradalom utáni belgiumi helyzet a Pesti Hirlap tükrében (1841–1848)

AZ 1830-AS FORRADALOM UTÁNI BELGIUMI HELYZET A PESTI HIRLAP TÜKRÉBEN 250

átrendeződés folyamata. Új katolikus és liberális szervezetek jöttek létre az immár a konfrontációtól sem elhatárolódó rivális alternatívák képviseletében. A kiéleződő vita középpontjában egyház és állam szétválasztásának, az egyház társadalmi és közéleti szerepvállalásának kérdései álltak.

11

A liberálisok a szerintük az unionizmust létében fenyegető de Theux-kormányt visszatérően a püspöki kar kiszolgálójának tekintették, s a szerintük a gyakorlatban eltorzított 1831-es elvek helyreállítását szolgáló korrekciót szorgalmazták. Miközben Paul Deveaux, Joseph Lebeau, Charles Rogier, Jean Baptist Nothomb a status quót őrző pragmatikus unionizmus jegyében politizált, formálódott a mérsékelt és progresszív liberálisok koalíciója, a lamennais-i értékeket képviselő demokratikus katolicizmus elvi támogatásával. A támadások kereszttüzébe került de Theux 1840 márciusában beadta lemondását, majd április 18-án Joseph Lebeau vezetésével és Charles Rogier részvételével homogén liberális kormány alakult, ami egyértelműen a progresszívek támogatásával rendelkező mérsékelt liberálisok sikerét jelentette.

12 A vegyes minisztériumot felváltó, a képviselőházban csupán tízfős többséget számláló új kormányzati formáció távolról sem rendelkezett a stabil kormányzáshoz szükséges alapokkal. A Pesti Hirlapban 1841. március 6-án megjelent értéke

lés arra hívta fel a figyelmet, hogy a több irányból szorongatott Lebeau-kabinet pozíciója a képviselők kamarájában meglehetősen ingatag, s nem zárta ki azt sem, hogy a bizalomdeficittől szenvedő s az ellenzéki támadások középpontjában álló miniszterek hamarosan kénytelenek lesznek tárcájuktól megválni.13

Egy két héttel későbbi híradás a gyengeség újabb megnyilvánulásaként számolt be arról, hogy a képviselőház minimális többséggel, mindössze 43–39 arányban fogadta el a költségvetést. A kritikus helyzet előidézői között mindenekelőtt az „elhatározott ellenzékpártot” (radikális liberálisokat) nevesítette, amelynek programjából a vallásoktatásnak az iskolákból történő kiszorítására irányuló törekvést emelte ki. Utalt továbbá a Leuveni Katolikus Egyetem kérdésében újra kiéleződő vitára, melynek során „a szabadszellemű lapok megtámadják azon indítványt, melly e catholicus főiskola teljes megalapozását tárgyazza”.

14

11 Bitsch, M-T.: Histoire de la Belgique

i. m. 123–125.; Lichterwelde, L.: Léopold Ier et la fondation de la Belgique contemporaine i. m. 218.; Handbuch der Kirchengeschichte i. m. 365.

12 Henri Haag: Les origines du catholicisme libéral en Belgique (1789–1839). Louvain 1950. 230., 235., 239.; Simon, A.:

Le Parti Catholique Belge 1850–1945

i. m. 141.; Lamberts, Emiel: La démoc

ratie chrétienne en Belgique et aux Pays-Bas. In: Christliche Demokratie im zusammenwachsenden Europa. Hrsg. Günter Buchstab – Rudolf Uertz. Freiburg 2004. 144.; Mishaegen, G.:

Le Parti Catho

lique Belge de 1830 á 1884 i. m. 1946., 58.; Biographie Nationale XI. 515., XIX. 726.

13 Belgium. Pesti Hirlap, 1841. Tavaszelő (március) 6. 153., vö. Simon, A.:

Le Parti Catholique Belge 1850–1945 i. m. 74.; Lichterwelde, L.: Léopold Ier et la fondation de la Belgique contemporaine

i. m. 225–226.

14 Külföldi Napló. Pesti Hirlap, 1841. Tavaszelő (március) 20. 188.