Századok – 2020
2020 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Erdődy Gábor: Az 1830-as forradalom utáni belgiumi helyzet a Pesti Hirlap tükrében (1841–1848)
ERDőDY GÁBOR 251 A Leuveni Katolikus Egyetem Engelbert Sterckx bíboros által is támogatott újra megnyitásával kapcsolatosan felszínre törő ellentétek gyökerei 1834-ig vezethetők vissza, amikor is a belga püspöki kar június 10-én bejelentett kezdeményezé se az eltérő szándékok összeütközését vonta maga után. A főpapok Róma támoga tásában reménykedő többsége ugyanis nem titkolta, hogy terveik megvalósításától a katolikus politizálás erős intézményének létrehozását, a magas színvonalú katolikus elitképzés megvalósítását remélte. A Vatikán és belgiumi szövetségesei ugyanakkor attól tartottak, hogy az intézmény a liberális katolicizmus fellegváraként fog működni, s a progresszív liberális Pierre François Xavier de Ram rektori kinevezése, valamint a Lamennais-hívő professzorok tervezett meghívása fokozta félelmüket. Ram 1835-ben benyújtott törvényjavaslata közvagyon alapítását, az épületek örökösökre történő átruházását, a stabil anyagi háttér megteremtésének érdekében adományok és hagyatékok gyűjtésének elindítását kezdeményezte, a kiéleződött helyzetben Sterckx bíborossal egyeztető de Theux azonban taktikai megfontolásokból a törvényjavaslat visszatartása mellett döntött. 15 Az önálló jogi személyiség attribútumaival felruházott katolikus egyetem engedélyezése körüli vita 1841. február 28-án újult ki, amikor Tournai és Namur püspöke (François Dubus, illetve Jean-Baptiste Brabant) a püspöki kar korábbi törvénytervezete aktualizált változatának benyújtását kezdeményezte. Az egyházi befolyás megerősödésétől tartó, az indulatokat felkorbácsoló élénk liberális tiltakozás következtében azonban I. Lipót és Sterckx bíboros a kormány bukásának elkerülése érdekében a javaslat visszavonását támogatta. Az 1842. február 15-én bejelentett visszalépést követően a katolikus egyetem 1911-ig kénytelen volt várni a végleges megoldásra, ami azonban nem akadályozta meg abban, hogy korszerű modern felsőoktatási intézménnyé épüljön ki. 16 A permanenssé váló kormányzati válság állomásait a Pesti Hirlap folyamatosan nyomon követte. Az 1841. március 27-ei értékelése szerint „A belga követkamarai közelebbi vitatások óta a ministerium helyzete annyira elromlott, hogy vagy a kamarát föl kell oszlatni, vagy új ministeriumot alkotni”.17 Március 31-én pedig ar ról tudósított, hogy „A belga senatus tavaszelő 17-én 23 szóval 19 ellen elhatározá, kérelmet terjeszteni a király elébe a ministerium módosítása végett.”18 Április 7-ei híreiben beszámolt Nothomb kísérleteinek kudarcáról, amelyeket egy új kormány 15 Kurt Jürgensen: Lamennais und die Gestaltung des belgischen Staates. Wiesbaden 1963. 281–282.; Simon, A.: Le Parti Catholique Belge 1850–1945 i. m. 50., 55.; Handbuch der Kirchengeschichte i. m. 364.; Bitsch, M-T.: Histoire de la Belgique i. m. 1992. 126. 16 Mishaegen, G.: Le Parti Catholique Belge de 1830 á 1884 i. m. 84.; André Cordewiener: Organisa tions politiques et milieux de presse en regine centisitaire. L’expérience liégoise de 1830 á 1848. Paris 1978. 285. 17 Külföldi Napló. Pesti Hirlap, 1841. Tavaszelő (március) 27. 205. 18 Legújabbak. Pesti Hirlap, 1841. Tavaszelő (március) 31. 214.
