Századok – 2020
2020 / 1. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Polgár Marianna: Karrier Mária Terézia korában. Festetics Pál hivatali pályája (Urbán Máté)
228 TÖRTÉNETI IRODALOM Marianna korrigálja Lukinich Imre számításait, valamint módosítja néhány következtetését. Véleménye szerint például nemcsak Pozsony és Erdély volt felülreprezentált, hanem az ország számos más területéről is érkeztek diákok. A statisztikák elemzéséből kiderül, hogy a magyar diákok létszáma a lipcsei egyetemen többnyire végig egyenletes volt a vizsgált korszakban, s katolikus és protestáns diákok egyaránt szívesen látogatták. A fejezet végén több oldalas melléklet következik a lipcsei egyetemen tanult magyarországi diákok listájával 1710 és 1800 között. Az 5. fejezetben a szerző Festetics Pál hivatali karrierjének kezdetét és annak első fontos állomását, az 1751-es országgyűlést mutatja be. Polgár Marianna kiemeli apa és fiú pályájának párhuzamát: mindketten alispánként és országgyűlési követként kezdték. Pál Sopron vármegye követeként fontos szerepet töltött be az 1751-es országgyűlésen: tagja volt a királynőt fogadó küldöttségnek és a feliratot elkészítő bizottságnak. Festetics pályája ettől kezdve folyamatos emelkedést mutat. 1756-ban kérvényezte Mária Teréziától, hogy nevezze ki a Helytartótanács tagjává, végül az Udvari Kamara bányászati osztályának lett tanácsosa, majd kancelláriai tanácsos. A jogban és számvitelben járatos ifjú nemes az uralkodónő nélkülözhetetlen tanácsadójává vált. Részt vett az 1764-es országgyűlés előkészítésében, javaslatot tett az adórendszer átalakítására, az úrbéri rendezésre, a magyar közjog oktatására. A 6. fejezet Festetics Pál szerepét vizsgálja az úrbérrendezés előkészítésében és az 1764– 1765-ös országgyűlésen, míg a 7. Festetics Pál hivatali pályájának csúcsát: kamarai alelnökségét mutatja be. Az Udvari Kamarának alárendelt kormányszék hatásköre Mária Terézia alatt jelentősen kibővült, ezért számos művelt és képzett hivatalnokra volt szüksége. 1772-ben az Államtanács a magyar közjogban és a pénzügyekben jártas Festetics Pált javasolta a Magyar Kamara alelnöki posztjára, ugyanebben az évben kapta meg Mária Teréziától a grófi rangot és a titkos tanácsosi címet. Első fontos szereplésével sikerült elérnie, hogy a pénztárt ne csatolják el a Magyar Kamarától, s még ugyanebben az évben javaslatot terjesztett be a deficites kamarai gazdálkodás rendbehozására: ausztriai mintára itthon is hitelintézet felállítását javasolta. A Magyar Hitelfőpénztár két évvel később jött létre. 1773-ban a jezsuita rend feloszlatásakor fontos szerepet töltött be a rendi vagyon felhasználásának ügyében, és számos kiváló jezsuita tanár katedráját sikerült megmentenie. Fontos javaslatai voltak a Bánát visszacsatolásával kapcsolatban, így például a magyar megye- és adórendszer meghonosítása, az urbárium bevezetése a területen, valamint szakképzett hivatalnoki gárda felállítása. Célja az volt, hogy a visszacsatolással a kincstárnak ne legyen nagy vesztesége. Mária Terézia 1778-ban elfogadta a javaslatát. 1777-ben a Kamara alelnökét a máramarosi sóbányák ellenőrzésére küldték. Jelentése nemcsak a bányászatra terjedt ki, hanem a helyi lakosok vallási szokásairól is beszámolt. 1780-ban Szent István-renddel jutalmazták és Baranya megye főispánjává nevezték ki. II. József alatt is folytatta alelnöki munkáját (egészen 1782-ben bekövetkezett haláláig), ám az új uralkodóval már nem volt olyan jó a kapcsolata, mint Mária Teréziával. Az összefoglalást megelőzi az Örökség: birtokok és utódok című 8. fejezet. Festetics Pál apja akaratából vette el Borsányi Juliannát. Gyermekeik közül csak a Georgikon alapítójának, Festetics Györgynek neve él a köztudatban, pedig a méltatlanul elfeledett Festetics Imre a genetika korai szakértője volt hazánkban. Festetics Pál lányainak a házasságai is igazolják, hogy szoros kapcsolatot épített ki a régebbi arisztokráciával: a Széchenyi, a Batthyány és az Esterházy családokba házasította be őket. Festetics Pál korabeli és későbbi megítéléséről Polgár Marianna az összegzésben szól. A kortárs magyar nemesség elítélőleg vélekedett a grófról, akit a rendi jogok elárulójának tartottak. Különösen az úrbérrendezés előkészítésben végzett munkájával vívta ki a nemesség ellenszenvét. A hivatalnok nemesek megítélése a 19. századi és a 20. század eleji történetírásban sem sokat változott. A felvilágosult arisztokratát a mai történésznek már nem feltétlenül ebből a nézőpontból kell értékelnie. Polgár Marianna konklúziója szerint Festetics Pál „a hivatali arisztokrácia azon csoportjához tartozik, akiknél a karrier, a rang és a vagyon a tehetség és ambíció révén a XVIII. század második felében összhangba került” (194.).
