Századok – 2020
2020 / 1. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Polgár Marianna: Karrier Mária Terézia korában. Festetics Pál hivatali pályája (Urbán Máté)
227 TÖRTÉNETI IRODALOM vagy régió 18–19. századi nemesi társadalmának szakszerű kutatása. Egyre többen alkalmaztak statisztikai módszereket kutatásaikban, és egyre több nemességtörténettel foglalkozó tudományos rendezvényt tartottak. A szerző véleménye szerint az archontológiák is sokban segítették a kutatásokat, melyekbe egyre több forrást vontak be: közgyűlési jegyzőkönyveket, számadásokat, az insurrectiók költségvetéseit (a kötetben: 17–18.). Az 1686 és 1790 közötti nemesítési hullámokat vizsgálva a szerző arra a következtetésre jutott, hogy a „hosszú 18. században” összességében – hullámzóan ugyan, de – nőtt a köznemesség és a főnemesség száma. A nemesítések folyamatos utánpótlást biztosítottak ennek a társadalmi rétegnek. Mindez azt jelentette, hogy a korszakban igen jelentős volt a társadalmi mobilitás. A polgárosodás hiánya miatt minden társadalmi réteg legfőbb perspektívája az volt, hogy bekerüljön a nemességbe. 1711 után egyre több polgár és hivatalnok került be a nemesség soraiba. Az állandó hadsereg felállításának hatására pedig csökkent a nemesség katonai szerepe. Így a „honvédelmi erények” helyett egyre inkább a felvilágosult polgári erények kerültek előtérbe. Az újabb kutatások szerint a bene possessionati réteg túlsúlyának növekedése az arisztokrácia rovására nem Mária Terézia és II. József alatt következett be, hanem csak II. Lipót uralkodása idején. Az arisztokráciába emelkedett módosabb középbirtokosok nem a köznemesség befolyását erősítették, hanem a régi arisztokráciához idomultak. Festetics Pál pályája jól szemlélteti az új arisztokrácia felemelkedését és fontos kormányzati szerepét. A historiográfiai fejezetet követően a szerző rövid áttekintést nyújt a horvát eredetű magyar nemesi családról (A Festetics család a XVII–XVIII. században ), ahol legrészletesebben Pál apjának, Festetics Kristófnak (1696–1768) az életútját taglalja. Kristóf jogi pályára ment és jelentős közéleti szerepet töltött be, emellett a családi birtokokat is nagymértékben gyarapította. Az 1740-es években megszerezte a kihalt Gersei Pethő család birtokait, közöttük Keszthelyt, ahol hozzákezdett a kastély építéséhez, megalapította a könyvtárat, továbbá igen sokat tett a város fejlesztéséért. Neki köszönhető, hogy a család kezdett kiemelkedni a jómódú köznemesi státuszból. A Festetics felmenők bemutatása után következik a kötet központi egysége (4–8. fejezet), amelyben Festetics Pál egy-egy – nevelés- és kormányzattörténeti keretbe helyezett – életszakaszával ismerteti meg az olvasót a szerző. A főfejezeteken belül az alfejezetek logikusan követik egymást, ugyanis Festetics Pál egy-egy életszakaszának feltárása mellett egy újabb alfejezet a hozzá kapcsolódó intézményt (egyetem, diéta, Magyar Kamara) mutatja be. A Festetics Pál ifjúsága című fejezet a fiatal nemes egyetemi tanulmányait és annak kontextu sát: a korabeli egyetemek életét tárja elénk. Festetics Pál először a nagyszombati egyetemre járt, ahol neves jezsuita tanároktól tanult retorikai és jogi ismereteket. Festetics Kristóf fiát jogi, közhivatali pályára szánta, és szerette volna, ha Pál magas szintű oktatásban részesül. Az apa választása több okból eshetett a lipcsei egyetemre. Ott tanított a német felvilágosodás kiemelkedő alakja, Gottsched, és szintén Lipcsét ajánlotta a híres polihisztor, Bél Mátyás, aki személyes ismeretségben állt Festetics Kristóffal. A fiú nevelője és kísérője az egyetemen Bél Mátyás fia, Károly András lett. A szerző kiemeli annak a ténynek a jelentőségét, hogy egy katolikus család a képzés színvonala miatt protestáns egyetemet választott a gyermekének, aki közjogot, államtörténetet, filozófiát és pénzügyi ismereteket tanult. (Az egyetemi évek bemutatásához Polgár Marianna Festetics missiliseit is felhasználta.) A következő alfejezetekben a szerző a magyar diákok peregrinációjáról, a korabeli német egyetemek jelentőségéről ír. Kiemelten tárgyalja a lipcsei egyetem oktatását és az itt tevékenykedő Johann Christoph Gottsched munkásságát. A 18. század elején Halle, Jéna és Lipcse jelentős központjai voltak a teológiai, orvosi és jogi képzésnek. Az 1730-as években Halle hanyatlásával Lipcse jelentősége egyre növekedett, a híres hallei professzorok tanítványai a lipcsei egyetemen telepedtek meg. Lipcsében végzett a tereziánus korszak legjelentősebb minisztere, Wenzel Anton Kaunitz is. Így az egyetem szellemi hatása Ausztriát is elérte. A 4. fejezet A lipcsei egyetem magyarországi és erdélyi diákjai című alfejezettel zárul, amelyben a szerző azt vizsgálja, milyen arányban látogatták a magyarországi diákok az egyetemet. Polgár
