Századok – 2020
2020 / 1. szám - A TÁRSADALMI MOBILITÁS KÉRDÉSEI MAGYARORSZÁGON - Mátyás-Rausch Petra: Társadalmi mobilitás az erdélyi kincstári igazgatásban (1571–1629)
MÁTYÁS-RAUSCH PETRA 17 bejárást engedett már hivatali okból is a főrendek körébe, az országgyűléseken való részvétel a kapcsolati háló bővítését eredményezte, míg a megyében is kellő hatalmat és befolyást biztosított. Az alispánok útja általában a főbírói székhez vezetett,86 nem úgy Váradi Jánosé, aki valószínűleg két év után felhagyott a vármegyei munkálkodással, mert 1608 decemberében már a gazdasági kormányzat egyik legfontosabb pozícióját, a gyulafehérvári udvarbírói tisztséget töltötte be.87 Az utóbbi, nagy felelősséggel és befolyással egyaránt bíró hivatalt egészen 1610-ig viselte.88 Megnövekedett ha talmát és hivatalából adódóan naprakész információit több területen is kamatoztatta. Egyrészt nem volt rest, amikor felesége családi vagyonának megőrzéséről és az abból való részesülésről volt szó. Már gyulafehérvári udvarbíróként nyújtott be tiltást a káptalanhoz az ellen, hogy Borbély György özvegye, Bánrévi Borbála bizonyos Arad vármegyei birtokokat elzálogosított, noha ezek az özvegy leányait, valamint unokahúgát, Váradinét is egyenlő arányban illették meg.89 Akaratát természetesen keresztülvitte, erre utal ugyanis az 1609-ben Bánrévi Borbála és Váradi Jánosné között megkötött megegyezés szövege. Eszerint a Hunyad vármegyei Borbély-birtokok egyharmada (Algyógy, Nyírmező és tartozékai) Váradi Jánosné tulajdonába került, valamint ő kapta meg a Magyarországon fekvő birtokokat is.90 Váradi János és felesége még ugyanebben az évben rendelkezett a magyarországi javaik egy részéről. A Szabolcs vármegyében található birtokokat (simai, ibronyi, pozoni) eladták örökjogon Bogdány Ferencnek, a fejedelem belső kamarásának. Az indoklás szerint azért, mert a nagy távolság miatt nem vennék hasznukat.91 Nógrád vármegyei birtokaikat minden valószínűség szerint meg tartották.92 Udvarbírói hivatalából fakadó befolyását nemcsak a családi vagyon megőrzésére,93 hanem annak bővítésére is felhasználta. 1609 őszén nagyhalmágyi (Zaránd vármegye) Moga Martin nemes emberrel írt alá egy egyezséget. Moga Martin atyja halála után – szólt a szöveg – nem tudta megszerezni az őt jogosan illető birtokokat atyja özvegyétől, ezért a gyulafehérvári udvarbíróhoz fordult segítségért. Váradi János természetesen segített, aminek megvolt az ára: a birtokok felét kérte arra az esetre, ha sikerül véghezvinni Moga Martin akaratát.94 Váradi 86 Uo. 87 Az erdélyi káptalan jegyzőkönyvei II. i. m. Nr. 194. 88 Az erdélyi káptalan jegyzőkönyvei II. i. m. Nr. 196., 226., 280., 333., illetve Az erdélyi káptalan jegyzőkönyvei I. i. m. Nr. 467. 89 Gálfi E.: Simai Borbély György i. m. 278–279. 90 Uo. 91 Az erdélyi káptalan jegyzőkönyvei II. i. m. Nr. 230. 92 Az erdélyi káptalan jegyzőkönyvei I. i. m. Nr. 467. 93 1610-ben tanúvallatást kért a gyulafehérvári káptalantól, mert a Borbély birtokokhoz tartozó gyümölcsöst az egyik szomszéd elfoglalta. Lásd Az erdélyi káptalan jegyzőkönyvei II. i. m. Nr. 317–318. 94 Uo. Nr. 242.
