Századok – 2020
2020 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Monarchia vagy rendi állam? Gondolatok a késő középkori magyar állam jellegéről
MONARCHIA VAGY RENDI ÁLLAM? 178 hanem korábban és később is. „[A későbbi II. Lajos] koronázásakor, 1508-ban megígérte Ulászló, hogy idegenre, főleg Miksa császárra nem bízza fiát, ha az nagykorúsága előtt nyeri el a trónt. De éppen az országgyűléseken vívott hosszú küzdelmek mutatták meg a rendeknek, mennyire lehet bízni a papíron lévő biztosí tékokban. Halála előtt Ulászló e téren az utolsó példát szolgáltatta nekik. Halálos ágyán az urakra bízta fiát, arra buzdította őket, hogy tartsák meg a németekkel kötött szerződést.” Az idézet a II. Lajos-korabeli országgyűléseket vizsgáló Szabó Dezsőtől származik,167 de láttuk, hogy Kubinyi András egészen hasonló követ keztetésekre jutott a Jagelló királyi hatalom elemzése kapcsán. Vagyis a magyar uralkodónak még a magyar királyi hatalom feltételezett mélypontján is lehetősége volt egyszerűen figyelmen kívül hagyni az országgyűléseken hozott „törvényeket” – egyszerűen azért, mert ezek a dekrétumok nem egy alkotmányos monarchia képviseleti gyűlésein közösen elfogadott törvények voltak. Ebből a szempontból érdemes mérlegelni az 1437–1439. évi „rendi fordulatot”, amelyik Mályusz és Engel szerint döntő csapást mért a királyi hatalomra, illetve véglegesen átalakította az ország kormányzatának szerkezetét. Hogy a „fordulatot” részben pozitívnak tekintjük, mint Mályusz, amennyiben a rég várt szerephez juttatta a köznemességet, vagy tragikusnak, mint Engel, mert hosszú távon megpecsételte az ország sorsát – teljesen mindegy. Mégpedig azért, mert 1437–1439-ben semmilyen fordulat nem történt Magyarország hatalmi struktúrájában.168 De akkor mi történt pontosan? Engel szerint Albertnek a választási feltételek értelmében „vállalnia kellett azt is, hogy gyakorlatilag minden politikai döntésben, a királyi jövedelmek felhasználásától kezdve a tisztségek betöltéséig, csakis a főpapok és a bárók hozzájárulásával fog eljárni, ami annyit jelentett, hogy a hatalom teljes egészében a királyi tanács ellenőrzése alá került”.169 Ehhez képest, ugyancsak Engel szerint, az Anjou-korban, a magyar királyi hatalom fénykorában, „Magyarország sorsát a király irányította családja tagjaival és a fő egyházi és világi méltóságokkal, a püspökökkel és a bárókkal egyetértésben. Együtt határozták meg a királyság külpolitikai irányvonalát, együtt döntöttek arról, béke lesz-e vagy háború [...]. Közösen intézkedtek az ország belső ügyeiben is. Fontosabb határozatait a király mindig előkelőinek hozzájárulásával, „a főpapok és bárók tanácsából” hozta meg.”170 Az országnagyok – vagyis a királyi tanács – szava egyebek mellett érvényesült a honorok szétosztásánál, más szóval a tisztségek betöltésénél is. 171 Az Engel által leírt helyzet mást, mint a királyi hatalom „tanácsi ellenőrzését”, 167 Szabó D.: Magyar országgyűlések i. m. 2–3. 168 Vö. Tringli I.: A rendiség és a Szent Korona-tan i. m. 31. 169 Engel P.: Szent István birodalma i. m. 234. 170 Uő: Honor, vár, ispánság i. m. 105. 171 Uo. 106.
