Századok – 2020
2020 / 1. szám - A TÁRSADALMI MOBILITÁS KÉRDÉSEI MAGYARORSZÁGON - Mátyás-Rausch Petra: Társadalmi mobilitás az erdélyi kincstári igazgatásban (1571–1629)
16 TÁRSADALMI MOBILITÁS AZ ERDÉLYI KINCSTÁRI IGAZGATÁSBAN (1571–1629) Váradi János 1601-ben már a lippai vár udvarbírája, 76 ugyanebben az évben részt vett Borbély György Déva várába, valamint annak tartozékaiba történő beiktatásán.77 A fejedelem elégedett lehetett jószágigazgatási munkájával, ugyanis 1602-ben örökjogon adományozott számára két, korábban a lippai várhoz tartozó birtokot.78 Ebben az évben feleségül vette Borbély György unokahúgát, Erzsébetet, Borbély András lányát. A frigynek köszönhetően bekerült Borbély György közvetlen rokonai közé, és mivel a hadúrnak végül csak a lányai maradtak életben,79 felesége révén későbbi örökösei közé is. Báthory Zsigmond 1602 júniusában inscribálta Borbély Györgynek és feleségének élethossziglan, leányainak, valamint nőrokonainak pedig örökjogon Hunyad vármegyében Algyógy és Nyírmező birtok egy részét.80 Borbély György 1603. évi halálát követően a család igen nehéz helyzetbe került, csak a nőági rokonok éltek már,81 de eddigre Váradi János rendelkezett akkora befolyással, hogy meg tudja védelmezni az oltalom nélkül maradt özvegyeket és a családi birtokokat. Ő és felesége viselték gondját Borbély György húgának, Annának, miután az özvegységre jutott. Az idős aszszony a gondoskodást azzal hálálta meg, hogy bátyjától örökölt birtokait (magyarországiakat, valamint a Hunyad vármegyeieket) rájuk hagyta.82 A Habsburginterregnum alatt is megtalálta számításait, hiszen képzett gazdasági szakemberre akkor is szükség volt, 1604 és 1606 között újra igazgathatta a kiterjedt dévai uradalmat.83 Váradi János a gazdaságkormányzat mellett nem mondott le a várme gyei érvényesülésről sem, 1607-ben Hunyad vármegye alispáni székét töltötte be. 84 Az alispáni hivatal elnyerése azt mutatja, hogy nemcsak gazdasági ismeretekkel bírt, hanem a jogban is jártas volt, hiszen ő volt a vármegyei közvádló. Az erdélyi vármegyék hierarchiájában az alispáni tisztség a főispán és fő(szolga)bíró után következett, és általában a vármegyében régóta birtokos köznemesi családok tagjai számára volt fenntartva. Arra nézve csak szórványos adatok vannak, hogy az alispán a mindenkori főispán – esetünkben Bethlen Gábor – familiárisa lett volna. 85 Az azonban bizonyos, hogy a tisztség viselője előtt sok kaput nyitott meg, hiszen 76 Az erdélyi fejedelmek királyi könyvei i. m. Nr. 1739. 77 Az erdélyi káptalan jegyzőkönyvei II. i. m. Nr. 10. 78 Az erdélyi fejedelmek királyi könyvei i. m. Nr. 2011. 79 Borbély György András nevű fiáról Istvánffy Miklós és Bethlen Farkas is azt állítja, hogy a mezőkeresztesi csatában hunyt el. Lásd Gálfi E.: Simai Borbély György i. m. 270. 80 Az erdélyi fejedelmek királyi könyvei i. m. Nr. 2027. 81 Gálfi E.: Simai Borbély György i. m. 277. 82 Uo. 83 MNL OL F 15 XV. Prot. 193r –194 v ., illetve MNL OL F4 Comitatus Hunyad Cista 2. Fasc. 4. Nr. 29. 84 Az erdélyi káptalan jegyzőkönyvei II. i. m. Nr. 99. 85 Dáné Veronka: Az erdélyi vármegyék tisztségviselői kara a fejedelemség korában (1541–1658). Századok 148. (2014) 1114–1123.
