Századok – 2020
2020 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Monarchia vagy rendi állam? Gondolatok a késő középkori magyar állam jellegéről
MONARCHIA VAGY RENDI ÁLLAM? 160 A középkori Magyarország történetét összefoglaló könyvében Engel még erőteljesebben hangsúlyozta a vélelmezett rendi fordulat jelentőségét és negatív következményeit, és már nemcsak a nagybirtokos arisztokrácia, hanem általában a nemesi rend kártékony hatalmi ambícióit okolta a központi hatalom eróziójáért. „Zsigmond halála rövid és hosszabb távon egyaránt döntő fordulatot hozott az ország politikai rendjében. Rövid távon azzal, hogy személyében eltűnt az az erő, amely a mágnásokat a királyi hatalomhoz láncolta, és ezáltal féken tartotta a nemesi rend politikai törekvéseit. Ezek most egyszerre szabad utat találtak, és az eredmény a központi hatalom meggyengülése, majd jóformán teljes eltűnése lett. Két évvel a császár halála után, 1439-ben már a nemesség diktál feltételeket az új uralkodónak, és több mint két évtizednek kell majd eltelnie addig, amíg egy Zsigmondhoz hasonló formátumú uralkodói egyéniség, Hunyadi Mátyás újból kísérletet tehet a királyi hatalom alapjainak újjáteremtésére. [...] Alapjaiban ekkor formálódik ki [...] az ország kormányzásának az az új intézmény- és eszmerendszere, amelyet a német szaknyelvtől befolyásolt történetírásokban „rendi államnak” (Ständestaat ), illetve „rendiségnek” (Ständewesen ) szokás nevezni [...]. Az új rendszer lényege a politikai döntéshozatal jogának radikális kiterjesztése elvben mindazokra, akik az ország ban teljes jogú birtokosoknak számítanak, a gyakorlatban a politizáló társadalomra, a nemességre. Eddig a döntéseket az uralkodó hozta a királyi tanáccsal együtt. Ezentúl minden fontosabb döntés színhelye az „országlakosok” általános összejövetele, az országgyűlés [...] amelyen minden birtokos vagy személyesen jelenik meg, vagy küldöttek útján képviselteti magát. A gyűlés tehát a birtokostársadalom, a „rendek” intézményesített döntési szerve [...].” 103 Engel, Mályusszal ellentétben, a közne mességnek nem juttatott jelentős szerepet a „rendi állam” működtetésében. Mint egy későbbi munkájában írta, „a rendi korszak jelentősége nem abban áll elsősorban, hogy a köznemességet juttatta beleszóláshoz az ország ügyeibe; sejthető, hogy ez nem igazán következett be. Viszont 1440-től kezdve rendszeresen ott találjuk valamennyi mágnást az ország vezetői között, függetlenül attól, hogy tisztségviselő bárók voltak-e vagy sem [...]. A rendiség kialakulása elsősorban és mindenekelőtt a főnemességnek mint immár különálló társadalmi csoportnak politikai erővé történt szerveződését jelentette”.104 Abban azonban, hogy a nagybirtokos arisztokrácia ebben a kibővített, intézményesült formájában veszélyt jelentett az állam működésére, ugyanúgy nem kételkedett, mint Mályusz. Fontos megjegyezni, hogy maga Engel kísérletet sem tett annak vizsgálatára, pontosan miben is manifesztálódott volna királyi hatalom és nagybirtokos 103 Engel P.: Szent István birodalma i. m. 233. 104 Engel Pál: A magyarországi birtokszerkezet átalakulása a Zsigmond korban. Öt északkeleti megye példája. In: Uő: Honor, vár, ispánság i. m. 467.
