Századok – 2020
2020 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Monarchia vagy rendi állam? Gondolatok a késő középkori magyar állam jellegéről
MONARCHIA VAGY RENDI ÁLLAM? 154 Mályusz Elemér nagyszabású tanulmányának szinte minden egyes állítását hasonló kritikai vizsgálatnak lehetne alávetni, és a dolog, tekintettel a munka hatására, talán nem is volna teljesen indokolatlan. Ehelyütt ugyanakkor csupán egyetlen további állítására hívnám fel a figyelmet annak bizonyítására, hogy a jeles történész tulajdonképpen minden forrásába képes volt belelátni olyan köznemesi törekvéseket, amelyek a gyakorlatban nem léteztek. Az 1453. január végén és február elején Pozsonyban tartott országgyűlésről van szó, amelynek megtartására V. László személyesen jött Magyarországra. A pozsonyi országgyűlésen a főpapok és bárók mellett nemesi követek (deputati nobiles ) jelentek meg, akik, miután a király megígérte az ország és országlakosok szabadságainak tiszteletben tartását, hűséget esküdtek uralkodójuknak. Ezzel gyakorlatilag megtörtént a csecsemőként koronázott V. László uralmának legitimálása – csaknem pontosan tizenhárom évvel a gyermek születése után. Az uralkodó elé terjesztett néhány artikulus egyike arról rendelkezett, hogy a király nem adományozhat külföldieknek egyházi és világi hivatalokat a fehérvári országgyűlésig, amelyről, amikor a király úr meg akarná azt tartani (quam idem dominus rex cum celebrare voluerit ) negyven nappal korábban köteles értesíteni az országlakosokat, hogy azok ott meg tudjanak jelenni. 84 Hogyan értelmezi mindezt Mályusz? Először is, szerinte az országgyűlésen „nem a nemesi jogok összegzéséről és megerősítéséről volt szó” – mintha bármelyik koronázási hitlevél pontonként összegezte volna a nemesi előjogokat, és mintha az ország és országlakosok szabadságaiba a nemesek szabadságai nem tartoztak volna bele.85 Ezeket a nemesi előjogokat tudniillik a majdan – a király tetszésére bízott időpontban – összehívandó fehérvári országgyűlésen akarták előterjeszteni és kibővíttetni. Hogy ez miből következik, rejtély, de az biztos, hogy az országgyűlés elmaradása Mályusz szerint azt bizonyítja, hogy a király és környezete, benne Hunyadival, „vonakodott a köznemesség kiváltságait bővíteni”.86 Talán még nagyobb rejtély Mályusz következtetésének második fele. Szerinte ugyanis a „megyék nyilván (!) azért óhajtottak Székesfehérváron összejönni, mert itt koronázó gyűlést akartak tartani. Számukra az volt a kérdés, hogy V. László öröklés jogán uralkodik-e, azaz érvényes-e 1440-i megkoronázása, vagy pedig választásukból gyakorolja-e a hatalmat. Nyilvánvalóan (!) a hatalom átruházásának az elvét vallották, amint azt Ulászló megkoronázásakor kimondták”.87 Nyilvánvaló, valóban, hogy a nemesi követek, akik Pozsonyban hűséget esküdtek a szabályosan 84 DRH 1301–1457. 376. 85 „dominus rex iurabit, quod regnum suum Hungarie cum suis regnicolis in omnibus et singulis iuribus, libertatibus et legibus ac approbatis consuetudinibus inviolabiliter conservabit” – Uo. 86 Mályusz E.: Magyar rendi állam i. m. 51. 87 Uo.
