Századok – 2020
2020 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Monarchia vagy rendi állam? Gondolatok a késő középkori magyar állam jellegéről
PÁLOSFALVI TAMÁS 149 Zsigmond kíséretében, megismerkedtek a nyugat-európai hűbériség tagoltabb társadalomszervezetével, egyben lazább függőségi viszonyaival, és ezt az újonnan megismert modellt szerették volna magyar földön is meghonosítani. Elmélete alátámasztására ugyan Mályusznak semmilyen forrás nem áll rendelkezésére, röviddel később immár mégis tényként közli: „a nagybirtok lényegében rejlő önállósulási tendenciák, korszerű diplomáciai játékmodorral párosulva , a magyar állam egységére nagy veszélyt jelentettek. Nemcsak szervezetének, hanem területének egysége is kockán forgott. Az állam, amelyben a legfőbb hatalmat az egyházi és világi főurakból álló tanács tartotta kezében, gyenge volt ahhoz, hogy útját állja a bomlasztó tevékenységnek, melyet elsősorban magának a tanácsnak a tagjai fejtettek ki”.66 Az így előállott helyzet „az önállósulásra késztető reális erők megfékezését tette szükségessé” – a feladatra pedig a polgárság mellett a köznemesség vállalkozott, két olyan réteg, amelyek „az állam egysége körül forgó küzdelemben mint szövetségesek túlsúlyt biztosítva a felek egyikének, eldönthetik a harcot”. Ennek során aztán olyan mértékben átalakul az államszervezet, hogy „a tanács, a megerősödő országgyűlés mellett, elveszíti korábbi hegemóniáját s ezzel a benne csoportosuló nagybirtokosok divergáló törekvései is korlátok közé szorulnak”. 67 Bizonyítandó, hogy a köznemesség tudatosan törekedett arra, hogy „a megyét saját akaratának végrehajtóeszközévé tegye”, Mályusz sorra vette azokat a Zsigmond-kori dekrétumokat, amelyekbe ilyen törekvéseket „bele lehet olvasni”. Jóllehet módszere itt sem teljesen mentes az önkényes értelmezésektől, a hivatkozott dekrétumok legalább tényleg foglalkoznak a megyei hatóság feladataival. Amikor azonban annak vizsgálatára kerít sort, hogy Hunyadi korában miképpen erősödött tovább a köznemesség befolyása a megye keretei között, hogy végül a nagybirtokos arisztokrácia méltó ellenfeleként léphessen színre a királyi hatalom védelmezőjeként, Mályusz teljesen elveszti a kapcsolatot forrásaival. Eljárását tökéletesen szemlélteti az a mód, ahogyan a megye új politikai kezdeményező szerepét Somogy megye példáján keresztül kimutatni vélte egy 1444. január 13-án kibocsátott megyei oklevél kapcsán. A Mályusz által oly döntő fontossággal felruházott oklevél kibocsátói Somogy megye választott bírái és szolgabírái, összesen nyolcan, mint az a pecsétekből világosan kiderül. Előadják, hogy korábban kelt ítéletlevelükben Szerdahelyi Bánfi Derst 1800 aranyforint megfizetésére kötelezték Garázda Balázs javára. Garázda később kérte őket, hogy az ítéletnek szerezzenek érvényt „az általunk és Somogy megye valamennyi mágnása és előkelő nemese által hozott határozat erejének és hatályának értelmében, amely határozatot az örökös békesség megszilárdításáért 66 Uo. 16. 67 Uo.
