Századok – 2020
2020 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Monarchia vagy rendi állam? Gondolatok a késő középkori magyar állam jellegéről
MONARCHIA VAGY RENDI ÁLLAM? 148 Nyilván ugyanez történt a Rozgonyiak esetében is, akik Sopron megyében hajthatták be a kamara hasznát – világosan a kormányzó és az országlakosok felhatalmazásával, az ország védelmére . Nincs szó tehát arról, hogy „a földesúri jogkör nőtt át az állam szférájába”,61 mint ahogy arról sem, hogy a behajtott összegeket „maguknak tartották meg”, hacsak nem abban az értelemben, hogy tényleges költségeiket megtérítették.62 Fontos látni, hogy a királyi pénzverési jog átmeneti átruházásának gyakorlata sem az 1440-es években kezdődött, és az ilyen jog gyakorlása egyetlen esetben sem vált állandóvá.63 Arról, hogy bármelyik főúr saját hatáskörben, önhatalmúlag veretett volna pénzt, nincs tudomásunk. „Megesett, hogy egy-egy főúr is saját jobbágyaitól állami cél érdekében kívánt áldozatvállalást, mint 1440-ben Thallóczi Frankó volt szörényi bán s nándorfehérvári kapitány” – írja Mályusz a rendkívüli adó kapcsán, majd így folytatja: „első pillanatban önzetlennek látszik eljárása”. Második pillanatban persze már nem, hiszen „a főurak a köz javára fordított kiadásaikat pontosan számon tartották s követeléseiket adandó alkalommal a királlyal birtokadomány formájában kielégíttették”, ezért aztán kétségtelen, hogy Tallóci „jobbágyai, bár közvetve, elsősorban az ő érdekeit szolgálták adózásukkal”.64 Ha így lett volna is, azzal Mályusz mindössze annyit állapított volna meg, hogy, mint a premodern állam időszakában mindenhol és mindig, az állami funkciókat gyakorló főurak a saját forrásaikból előlegezték meg az állam és főképpen a védelem működéséhez szükséges költségeket, amelyeket aztán persze igyekeztek valamilyen formában behajtani. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy állami feladatokat láttak el, nem pedig a saját zsebükre dolgoztak. Tegyük hozzá, Tallóci ráadásul nem a saját jobbágyait adóztatta, mint azt Mályusz vélte, hanem a vránai perjelség krassószentmiklósi népeit – nyilvánvalóan fivére, a hivatalban lévő perjel, Tallóci Jován nevében, aki éppen Nándorfehérvár védelmében volt elfoglalva. 65 Mályusz szerint az új típusú – a királyi jogok uzurpációján alapuló – főúri hatalomépítést egy másik tényező is kifejezetten segítette. A magyar nagybirtokosok 61 A felvetés már csak azért is értelmetlen, mert „földesúri” és „állami” hatalom a premodern állam időszakában elválaszthatatlan egymástól, tekintve, hogy minden földbirtokos ipso facto az államhata lom része is volt egyben – akár bíráskodott, akár hadba vonult, akár adót szedett. 62 „magnificus vir dominus Johannes de Hwnyad, regni Hungarie gubernator lucrum camere anni presentis in isto comitatu Sopproniensi cum magnificis et nobilibus regnicolarum personis uniformiter et pari voluntate pro subsidio huius regni magnifico Johanni de Rozgon, wayvode Transsilvanis (így!) necnon similiter magnifico Rinoldo, comiti Siculorum etc. dicari et exigi sibi ipsis contulerunt et contulissent extorquendum” – Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története 1. III. Oklevelek és levelek 1430-tól 1452-ig. Sopron 1924. 311. 63 Kálnoki-Gyöngyössy Márton: Főúri pénzverési jogosultak a 15. századi Magyarországon. Századok 150. (2016) 341–367. 64 Mályusz E.: Magyar rendi állam i. m. 61. 65 Engel P.: Magyarország világi archontológiája i. m. I. 353.
