Századok – 2020
2020 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Monarchia vagy rendi állam? Gondolatok a késő középkori magyar állam jellegéről
PÁLOSFALVI TAMÁS 147 bán joghatósága alá tartozó megyék ispánjait először I. Ulászló uralkodása idején nevezte ki a bán, ily módon kiszakítva e megyéket „a közvetlen királyi rendelkezés alól”,55 ezt bátran lehetne „igen jelentős” változásnak tekinteni; sajnos azonban ekkor már évszázados gyakorlatról beszélhetünk, amiként Erdélyben és Szlavóniában is, a királyi hatalom bárminemű sérelme nélkül. 56 A királyi felségjogok nagybirtokosok általi uzurpálásának legszemléletesebb példája Mályusz szerint Jiskra felvidéki „impériuma”, amely azonban éppen nem alkalmas a bizonyítani vágyott tézis alátámasztására. Egyfelől (mint maga Mályusz is megjegyezte egy másik írásában): Jiskra egy fia magánbirtokot sem szerzett az általa dominált országrészben,57 nem volt tehát nagybirtokos, 58 más részt hatalmát – korántsem önkényesen, hanem az „ország örököse”, Luxemburgi Erzsébet felhatalmazásából – végig mint „László király magyarországi főkapitánya” gyakorolta, a befolyási övezetében fekvő városokat, várakat és megyéket ezen a címen igazgatta. Az országrész erőforrásait, ez vitathatatlan tény, nem a saját gazdagodása, hanem a gyermekkirály, V. László jogainak fenntartása érdekében használta, és hatalmát a király trónra lépése után teljes egészében V. László szolgálatába állította.59 Abból, hogy egyes nagybirtokosok, királyi vagy más felhatalmazás alapján, alkalmasint maguk hajtották be egy-egy megye adóját, megint csak önkényesen lehet arra következtetni, hogy itt az adó „fokozatos kisajátítása” ment végbe. Olyan jellegű meghatalmazást, amilyennel I. Ulászló hatalmazta fel a Gersei fivéreket a Zala és Vas megyei kamarahaszna behajtására, tucatjával lehetne ugyanis idézni más korszakokból is – a kivetett, de még be nem hajtott adó lekötése „elő- vagy utófinanszírozás” céljával bevett gyakorlat volt máshol is a premodern állam időszakában. Ezt támasztják alá egyébként a Mályusztól hozott példák is, hiszen Hunyadi – mint kormányzó! – kifejezetten fizetségképpen rendelkezett a kamara hasznával Pálóci László országbíró, illetve Szentmiklósi Pongrác javára, amint tették azt rendszeresen az uralkodók is. 60 55 Uo. 7–8. 56 Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 1301–1457. I–II. Bp. 1996. I. 27. 57 Mályusz E.: A magyar társadalom i. m. 349. 58 Az Engel Pál által (A magyar világi nagybirtok megoszlása a 15. században. In: Uő: Honor, vár, ispánság. Válogatott tanulmányok. Szerk. Csukovits Enikő. Bp. 2003. 31.) neki tulajdonított három vár – Zólyom, Lipcse és Dobronya – sohasem volt a tulajdona. 59 Vö. magának Mályusznak értékelését 1940-ből: „A gyermekkirály, V. László iránti hűség volt valósággal az utolsó szál, amelyet még el kellett volna szakítania, hogy végleg függetlenítse magát, országrészét pedig, a cseh királyságra, mint hátvédre támaszkodva, akár le is szakítsa Magyarország testéről.” (Lásd A magyar társadalom i. m. 349.) Valójában a király iránti hűség nem az utolsó, hanem az egyetlen – vagy legalábbis a legfontosabb – szál volt, amelyet sem Jiskra, sem más nem akart elszakítani. Semmiféle jele nincs annak, hogy Jiskra bármilyen területet le akart volna szakítani Magyarország testéről. Ha ez így lett volna, aligha Mátyás hű bárójaként hal meg – Arad megyei birtokosként. 60 Mályusz E.: Magyar rendi állam i. m. 10.
