Századok – 2020
2020 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Monarchia vagy rendi állam? Gondolatok a késő középkori magyar állam jellegéről
MONARCHIA VAGY RENDI ÁLLAM? 142 Mindezek következtében „a nemesség így élete minden szakában a bántól, illetőleg vajdától függött, azoknak hatalma óriási méretűvé nőtt”34 – ami termé szetesen ugyanúgy nem igaz, ahogy a kiindulópontként szolgáló állítások sem. 35 Ráadásul sem a vajdai, sem a báni hatalom nem vált örökletessé, hiszen a vajdákat és a bánokat a mindenkori magyar uralkodó szabadon nevezte ki és mozdította el, ami kizárja, hogy esetükben nyugati értelemben vett tartományúri hatalomról lehessen beszélni. Ez a tény már önmagában relativizálja a „felségjogok teljességének” vajda és bán általi megszerzésének tételét, amelyet Mályusz megint csak teljesen önkényesen válogatott, és ráadásul rosszul értelmezett adatokkal próbál alátámasztani. Csak Szlavóniánál maradva: világos például, hogy Varasd városa nem a bán , hanem a Cillei család kezébe került Zsigmond adománya kö vetkeztében,36 arról nem is beszélve, hogy a város ekkor még nem is tartozott Szlavóniához. A 15. század közepén nem a bán, hanem a Cillei család nyerte el – Erzsébet királyné jóvoltából – a zágrábi püspökség feletti kegyúri jogot, de e jog a család kihalásával együtt szállt sírba.37 Ezekből az adatokból ugyanúgy nem lehet a báni hatalom „korlátlanságára” következtetni, ahogy az erdélyi vajdáéra sem a vajdai és székelyispáni hivatal alkalmankénti egyesítéséből vagy abból a tényből, hogy a vajda időnként, de szigorúan királyi felhatalmazással , az egyébként autonó miát élvező szászok ügyeiben intézkedett, mint Stibor 1412-ben. 38 A köznemesség üdvös szerepének kibontakoztatására, a főurak hatalmának ellensúlyozása érdekében, a 15. század derekán érett meg az idő, amikor is „Mátyás döntése [...] utat nyitott a XIV. századi rendi teóriáknak, hogy a magyarság életébe behatolva segítsenek átalakítani az állam szervezetét”.39 Mátyás annyira tudatosan törekedett a köznemesség helyzetbe hozására, hogy ezt valóságos politikai programmá emelte. Ezért aztán, Mályusz szerint, abban a királyi intézkedésben, amely a feltételes nemeseket is adófizetésre akarta kötelezni, nem az adófizetők köre bővítésének, és így a bevételek növelésének szándékát kell látnunk, hanem „csekélyszámú, de erős köznemesség” létrehozásának vágyát, nemesség országgyűlési szerepléseiről lásd Pálosfalvi Tamás: Grebeni Hermanfi László alnádor. Egy te kintélyes szlavón köznemesi politikus pályaképe II. Századok 142. (2008) 311–312. 34 Mályusz E.: A magyar társadalom i. m. 347. 35 Vö. Mályusz E.: Az erdélyi magyar társadalom i. m. 15–16., ahol a szerző éppen a bán hatalmának fokozatos korlátozását bizonyítja – a szlavóniai nemesség állítólag korlátozott „önkormányzati törekvése” által. 36 Mályusz E.: A magyar társadalom i. m. 348. 37 Uo. Vö. C. Tóth Norbert: Magyarország késő középkori főpapi archontológiája. Érsekek, püspökök, illetve segédpüspökeik, vikáriusaik és jövedelemkezelőik az 1440-es évektől 1526-ig. Győr 2017. 124. 38 Mályusz E.: A magyar társadalom i. m. 348., és vö. Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412). Mályusz Elemér kéziratát kiegészítette és szerk. Borsa Iván. Bp. 1993. 2452–2453. sz. Mályusz téziseit Kristó Gyula is átvette, lásd A feudális széttagolódás Magyarországon. Bp. 1979. 136. 39 Mályusz E.: A magyar társadalom i. m. 368.
