Századok – 2020
2020 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Monarchia vagy rendi állam? Gondolatok a késő középkori magyar állam jellegéről
PÁLOSFALVI TAMÁS 143 „amely anyagi viszonyainál fogva képes kiváltságaihoz illően élni és alkalmas segítőtársa az uralkodónak az országgyűléseken”.40 Mátyás terve a nemesség tö meges ellenállásán megbukott ugyan – ami, jegyezzük meg, érdekes fényt vet uralkodó és köznemesség szövetségére –, de a király más úton mégiscsak megvalósította azt. Az 1486. évi nagy törvénykönyvben ugyanis a király, örökre megszüntetve a nádori közgyűlés intézményét, annak hatáskörét a megyére ruházta, ugyanakkor „a főurakat a nemesi megye alá rendelte”.41 A törvénykönyv ugyan kétségkívül igyekezett növelni a megyei nemesség politikai szerepét,42 de ne fe ledjük, hogy Mátyás „örökérvényűnek” szánt rendelkezései többsége a rend helyreállítását célozta, így a főurak „megye alá vetése” is csak a nyilvános bűntettekre vonatkozott, vagyis azon cselekményekre, amelyekben korábban a nádori közgyűlés volt illetékes. Egyebekben a megyei hatóság befolyása a nagybirtokosok fölött éppen olyan korlátozott maradt, mint korábban. A rendiség államszervező erővé, az „államforma rendivé válását, dualisztikus jellegét” Mályusz szerint „a leghatározottabban a nádori intézmény átalakulása szimbolizálja”.43 Mályuszt ebben a pontban volna legnehezebb elfogultsággal vá dolni, hiszen a közelmúltig nemcsak ő, mások (köztük a jelen sorok szerzője) sem vették észre, hogy az úgynevezett nádori cikkelyek nem Mátyás korának alkotásai, és így a 15. századi rendi szerveződés szempontjából semmiféle relevanciájuk nincs.44 Felmerül viszont a kérdés, hogy ha ebben a látszólag sarkalatos pontban sem áll meg Mályusz érvelése, mi marad a rendi dualizmus teóriájából, amikor (mint láttuk) egyéb tekintetben fejtegetései köszönőviszonyban sincsenek a források tanúságtételével? Ha, mint az egyértelműnek látszik, Mátyás nem állította az állam szolgálatába „a felnövő társadalmi erőket” – vagyis a köznemességet –, arra sem volt szükség, hogy halála után a „főúri reakció” visszavigye „az államot és a társadalmat arra a fokra, amelyen a XV. század közepén, Mátyás trónralépése előtt volt”.45 Az a feltételezés pedig, hogy 1490 után a köznemesség „Mátyás törekvéseinek, államszervező erejének örökébe lépett”,46 már-már abszurdnak tűnik. Különösen abban az idealizált, romantikus és teljesen életidegen értelmezésben, amelyet Mályusz kerekített az események köré. A köznemesség – így, tagolatlanul – „ösztönszerűen” vállalkozott volna egy olyan feladat végrehajtására, amelynek természetével kezdetben nem is volt tisztában. A „vágya” az volt, hogy „önmagát és az 40 Uo. 369. 41 Uo. 373. 42 Kubinyi András: Mátyás király. Bp. 2001. 101–102. 43 Mályusz E.: A magyar társadalom i. m. 374. 44 C. Tóth Norbert: A nádori cikkelyek keletkezése. In: Rendiség és parlamentarizmus Magyarországon a kezdetektől 1918-ig. Szerk. ifj. Bertényi Iván et al. Bp. 2013. [2014.] 36–45. 45 Mályusz E.: A magyar társadalom i. m. 382. 46 Uo. 389.
