Századok – 2020
2020 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Monarchia vagy rendi állam? Gondolatok a késő középkori magyar állam jellegéről
PÁLOSFALVI TAMÁS 139 alkotmány lényege, hogy „benne az uralkodó és a rendek, mint a közjognak két különálló, egyenlő rangú tényezője áll egymással szemben, mint két egymástól független jogalany”.17 Ez a két különálló tényező egyenrangú félként egyezkedik – például a rendek adómegajánlásért cserében elvárják legalábbis szabadságaik biz tosítását – és az ilyen „paktálások” első kifejlett példája az 1439. májusi dekrétum. Az ehhez hasonló „szerződés jellegével bíró törvények bizonyítják, hogy az országgyűléseken két egyenlő jogú fél: király és rendek álltak egymással szemben”. 18 A rendi alkotmány alattvalói oldalának két tényezője a főnemesség és a köznemesség, és míg Mátyás az utóbbira támaszkodva háttérbe szorítja a főurakat, a gyenge Jagellók alatt a „főúri reakcióval” szemben immár a köznemesség mint önálló tényező szállt szembe, azzal a céllal, hogy a királyi tanácsot – vagyis a főurakat – ellenőrzése alá vonja és „az országgyűlésnek felelőssé” tegye (!). 19 A kiváló jogtörténész, Bónis György, Eckharttal egy időben tette közzé gondolatait a magyar rendiséggel kapcsolatban. Jóllehet számos ponton világosabban fogalmazott elődeinél, és sokkal részletesebb vizsgálatokra alapozta következtetéseit, rekonstrukciója nem tér el fundamentálisan a „rendi állam” akkor már hagyományos képétől. Bónis szerint magyar rendiségről a 13. századtól beszélhetünk, rendi államról pedig a 15. századtól.20 Ekkorra, a „quod omnes tangit” elv alapján már általános gyakorlat, hogy „az országgyűlésen egyesült »ország« minden fontos kérdésben hallatta a szavát, hozzájárulása nélkülözhetetlen volt”. 21 Ennek következménye egy duális hatalmi struktúra, amelyben „a törvényhozás [...] végképp megoszlik király és rendek között”.22 Mátyás ebből a helyzetből kiindulva tudatosan támogatta a köznemességet, erősítette a nemesi vármegyét, az országgyűlést pedig „a nemzet politikai központjává tette”. „A nagy küzdelem [...] a főnemesi és a köznemesi rend között folyt a hatalom birtokáért.” Míg azonban Mátyás képes volt a saját – és az ország – érdekében munkára fogni a rendiség tőle függetlenül létrejött erőit, a király halála után „az erős kézzel fenntartott harmónia” felbomlott, és az ország anarchiába zuhant. 23 Bónis munkájára már jól láthatóan jelentős hatást gyakorolt Mályusz Elemér 1940-ben megjelent nagy tanulmánya,24 amelyben két nagy társadalom- és 17 Uo. 41. 18 Uo. 43. 19 Uo. 20 Bónis György: Hűbériség és rendiség a középkori magyar jogban. Bp. 2003. 358. (Eredetileg meg jelent: Kolozsvár 1947.) 21 Uo. 375. 22 Uo. 376. 23 Uo. 385. 24 Mályusz Elemér: A magyar társadalom a Hunyadiak korában. A hűbériség és rendiség problémája. In: Mátyás király. Emlékkönyv születésének ötszázéves évfordulójára I–II. Szerk. Lukinich Imre. Bp. 1940. I. 309–433.
