Századok – 2020
2020 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Monarchia vagy rendi állam? Gondolatok a késő középkori magyar állam jellegéről
MONARCHIA VAGY RENDI ÁLLAM? 140 államszervező erő: a hűbériség és a rendiség magyarországi fejlődésben játszott szerepét vizsgálta, nem nagyobb összefoglalás keretében, mint elődei, hanem a témának szentelt kimerítő elemzésben. Mályusz volt az első (és voltaképpen a mai napig az utolsó is), aki a késő középkori magyar állam jellegét megpróbálta modellezni, és elkülöníteni a fejlődését meghatározó tényezőket. Főbb megállapításai részben egybecsengenek Hóman és Szekfű vélekedésével, de Mályusz forrásokkal is igyekezett alátámasztani következtetéseit, és ezek – mint Bónis példája is mutatja – hamar bekerültek a kutatás véráramába. Bekerültek, és ott is maradtak – annak ellenére, hogy Mályusz forráshasználata és forrásértelmezése ebben az esetben is, mint minden más, rendiséggel foglalkozó írásában, súlyos problémákkal terhes. Ezért szükséges, hogy részletesebben is kitérjünk rájuk. Mályusz modelljében a király a tanácsban ülő nagybirtokosok között csak primus inter pares; ugyan hatalmasabb bármelyiküknél, „és a legveszedelmesebbet is megfé kezheti, főleg ha az előkelők egy részét megnyeri magának, de ha a tanács többségével kerül ellentétbe, neki kell engednie.” 25 Ebből következik a hatalom „dualisztikus” ter mészete és a nagybirtokos bárók törekvése, hogy a befolyásuk alá eső területeken ne csak a felségjogok egyes elemeit kaparintsák meg, hanem az ott élő lakosság különböző rétegeit is függőségbe kényszerítsék. E törekvésük annyira sikeresnek bizonyult, hogy „Magyarország ilymódon a XV. század közepén eljutott társadalmi és állami fejlődése során oda, ahol a német birodalom a XIII. században volt, a hűbériségnek a központi hatalmat megbénító szerepéhez”.26 (Mint láttuk, Szekfűnél ez a helyzet már a 13. század végén bekövetkezett.) A végzetes folyamatot átmenetileg Mátyás állította meg, egyrészt „még egyszer szétrombolva a főurak hatalmát”, másrészt, hogy művét tartós alapokra fektesse, azáltal, hogy „a hűbéri elv helyébe a rendit segítette” – praktikusan úgy, hogy a köznemességet fokozatosan bevonta az ország kormányzásába. Azért a köznemességet, mert az „egyedül korlátozta az állam sorsát korábban kizárólagosan intéző tényezők tevékenységét, amidőn képviselőit elküldötte az országgyűlésre”.27 „A döntő fordulat a köznemességnek az állam irányítói közé lépése volt. Ezt elfogultság nélkül mondhatjuk új korszak kezdetének.” 28 Mályusz koncepciójának sarokkövét a magyar köznemesség államfenntartó szerepe képezte, amelyet a legváratlanabb helyeken és kontextusokban volt képes azonosítani és kimutatni. A gondolat olyannyira rögeszméjévé vált, hogy gyakorlatilag bármilyen forrást gond nélkül tudott – teljesen önkényesen – a kedvenc téziséhez igazítani. Amikor bizonyítani akarta például, hogy Magyarország is elindult a tartományi széttagolódás útján – és így evidensen szükség volt a köznemesség 25 Uo. 336. 26 Uo. 350. 27 Uo. 355. 28 Uo. 360.
