Századok – 2020
2020 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Monarchia vagy rendi állam? Gondolatok a késő középkori magyar állam jellegéről
MONARCHIA VAGY RENDI ÁLLAM? 138 rendi szabadságok visszaállításának vágyát, olyannyira, hogy „a magyar rendek szemében immár kívánatosnak tűnt fel a lengyel rendek korlátlan, államellenes, államcélokkal nem törődő szabadsága”.11 Céljukat a nagy király halála után el is érték, amikor a két Jagelló király uralkodása alatt „a rendek uralkodnak a központi hatalom ellenőrzése nélkül, s uralkodásuk osztályönzés, személyes politika és pártgyűlölet dolgában a lengyel történet legszomorúbb fejezeteivel vetekedik”. 12 Nagyon hasonló álláspontot képviselt Hóman Bálint is, egyebek mellett a Szekfűvel együtt írott Magyar Történet általa készített középkori részében. A rendiségről vallott gondolatait – jellemző módon – az Anjouk erős királyságát ismertető részbe illesztette, mivel „a birtokos osztályok ellenkezés nélkül tűrték és szívesen elviselték ugyan a jó királyok kemény és korlátlan uralmát, de a maguk politikai jo gait korántsem adták fel” . 13 Hóman értelmezésében attól a pillanattól kezdve, hogy megszűnik az uralkodó „magánhatalmának” – értsd: a királyi birtokoknak – túlsúlya a bárói, nemesi magánhatalommal szemben, az állam jellege „a monarchikus és rendi erőtényezők mindenkori erőviszonyától, illetőleg a fejedelmi politika egyensúlyozó képességétől függött, és a két erőtényező küzdelmének változó szakaszaiban a fejlődés hol a korlátlan királyság, hol meg a rendi alkotmány irányába fordult”.14 A küzdelem Magyarországon is zajlott, azzal a fontos különbséggel, hogy itt, hűbériség hiányában, „a magyar birtokos osztályok a politikai jogokért vívott magánhatalmi harcukban közjogi fegyvert is kénytelenek voltak igénybe venni a maga hatalmát isteni jogból származtató [...] királlyal szemben”. 15 Szekfűhöz és Hómanhoz hasonlóan érvelt Eckhart Ferenc is Magyar alkot mány- és jogtörténetében, a „rendi alkotmány” működtetésében kulcsszerepet jut tatva a köznemességnek. A rendi állam kialakulása – a III. András alatti korai próbálkozás kudarca után – az Anjouk alatt megtorpant, mert az Anjou királyoknak nem volt rá szükségük, hogy „a köznemesség támogatását keressék”. A folyamat Nagy Lajos halála után indult be ismét, előbb, Zsigmond idején csak lassan, majd az „interregnum korában” felgyorsult, mert ez „különösen kedvezett annak a törekvésnek, hogy a köznemesség is hallassa szavát”.16 „Így alakul ki a XV. században hosszú fejlődés során a rendi alkotmány. Ilyenről akkor beszélhetünk, mikor a társadalom szélesebb rétegei megszervezkedve állandóan részt vesznek az állam ügyeinek intézésében. Ennek a részvételnek eszköze az országgyűlés [...].” A rendi 11 Uo. 74. 12 Uo. 84–85. 13 Hóman Bálint – Szekfű Gyula: Magyar történet II. Bp. 1936. 143. 14 Uo. 144. 15 Uo. 144–145. 16 Eckhart Ferenc: Magyar alkotmány- és jogtörténet. Szerk. Mezey Barna. Bp. 2000. 41. (Eredetileg megjelent 1946-ban.)
