Századok – 2020
2020 / 6. szám - VITA - Bácsatyai Dániel: Válasz Zsoldos Attila kritikai észrevételeire
VÁLASZ ZSOLDOS ATTILA KRITIKAI ÉSZREVÉTELEIRE 1350 arról tanúskodik, hogy legkésőbb 1221-ben elérte a házasságkötéshez előírt tizennégy éves kort.20 Bár vitapartnerem szerint „senki által nem vitatott hitelességű forrásról” van szó, azért mégis érdemes megjegyezni, hogy egy évvel korábban, valamikor az 1222. május 28. előtti hetekben Béla herceg arról tájékoztatta III. Honorius pápát, hogy „most, mikor férfikorba jutott”, a Máriával kötött eljegyzést fel kívánja bontani.21 Ha ennek a forrásnak kell hinnünk, akkor IV. Béla valamikor 1222 tavaszán érte el a házasságkötéshez szükséges kort, ám ekkor még nem került sor esküvőre; születése ebben az esetben tehát 1208-ra lenne tehető. Az persze mérlegelés kérdése, hogy melyik levél tudósítását részesítjük előnyben, a vitapartnerem által sugallt egyértelműségről azonban szó sincs. Kétségtelen mindenesetre, hogy az évkönyvben 1208 helyett továbbra is 1209 szerepel. Ennek az lehet a magyarázata, hogy az évkönyvbejegyzés nem lehet egykorú feljegyzés; az esztergomi ferences közösség, amely a 13. század első évtizedében még nem létezett, minden bizonnyal a IV. Béla királlyal ápolt különleges kapcsolatnak köszönhetően vezette be az uralkodó születési évét az évkönyvbe, s a hiba talán a kiegészítés utólagos voltának tudható be. Akárhogy is, a Somogyvári formuláskönyv első évkönyvé nek 13. századi híradásai legkevesebb háromnegyedrészt bizonyosan helytállóak, a század második feléből származó kilenc hírből pedig nyolc teljes mértékben megbízható, így aztán továbbra is van okunk arra, hogy a kilencediket, az 1267-re vonatkozót is annak tartsuk. Három független (vagy függetlennek látszó) évkönyvbejegyzés áll tehát szemben három korántsem teljesen makulátlan, ám talán mégis megbízható (vagy legalábbis annak tűnő) oklevéllel. Mi ilyenkor a teendő? Zsoldos Attila arra utal, hogy a módszertani megfontolások amellett szólnak, hogy a három oklevél tanúságát részesítsük előnyben, 22 s talán igazat is adhatnék neki, ha azok csupán egyetlen vagy akár több, ám egymástól bizonyíthatóan függő elbeszélő forrással állnának ellentmondásban. Ha fellapozzuk Karácsonyi János vagy Szentpétery Imre kritikai jegyzékeit, egymást érik a hamis és hibás datálású oklevelek; azokat az eseteket azonban, ahol a jelenlegihez hasonlóan több megbízható, független(nek látszó) és ráadásul eredeti formában fennmaradt évkönyvbejegyzés feszül a diplomatikai források ellen, a példák elenyésző száma miatt nehéz lenne számba venni. Azt a Zsoldos Attila által módszertani axiómának tekintett tételt, miszerint az oklevelek értéke minden esetben felülmúlja az elbeszélő forrásokét, csak akkor tekinthetnénk érvényesnek, ha sikerülne olyan kézenfekvő magyarázatot találni az évkönyvekben olvasható vélelmezett tévedésre, amely valószínűbb annál a lehetőségnél, 20 Zsoldos Attila: Néhány kritikai megjegyzés i. m. 1333–1334.; Vetera monumenta historica Hungariam sacram illustrantia I–II. Szerk. Augustinus Theiner. Romae 1859–1860. (a továbbiakban: VMHH) I. 42. 21 Nunc vero dictus, licet in etate tenella cum puella eadem sponsalia contraxisset, cum ad pubertatem pervenerit, matrimonio contradicit, humiliter postulando, ut sibi tribuamus licentiam ab huiusmodi sponsalibus recedendi [...]. VMMH I. 33. 22 Zsoldos Attila: Néhány kritikai megjegyzés i. m. 1334–1335.
