Századok – 2020
2020 / 6. szám - VITA - Bácsatyai Dániel: Válasz Zsoldos Attila kritikai észrevételeire
BÁCSATYAI DÁNIEL 1351 hogy három oklevél datálásába egyszerűen hiba csúszott. Amíg ez a magyarázat hiányzik, addig a fenti tétel sem alkalmazható automatikusan. Meggyőződésem, hogy a helyes eljárás az, ha a mérleg serpenyőiben legalábbis két egyenlő súlyú körülményt látunk, ami feljogosít arra, hogy más szempontokat is figyelembe vegyünk a datáláskor. Mint emlékezhetünk, a legfontosabb efféle tényezők a belháborúban szerzett érdemek hiánya Miskolc nembeli Panyit 1265. évi birtokadományában, majd azok felbukkanása egy 1268. évi adománylevélben;23 az a tény, hogy az ifjabb király kancelláriáján csak 1267-től kezdték tömegével kiállítani a belháborúban szerzett érdemeket elismerő okleveleket, köztük egy 1268-ban kelt diplomát, amely a közelmúlt eseményeként (nupernus confli ctus) emlékezik meg az isaszegi csatáról; 24 továbbá az a rejtély, hogy az 1265-ben állító lagosan totális győzelmet arató István miért kényszerült mégis területi engedményekre apjával szemben.25 A bizonyítékok sorát gyarapítja, hogy Gundakar von Hassbach lovag 1267-ben kétségtelenül arra készült, hogy részt vegyen egy magyarországi háborúban; ez utóbbit azonban Zsoldos Attila azzal az általa feltételezett füstbe ment tervvel köti össze, amelyet IV. Béla az ifjabb király megtámadása érdekében szőtt 1267 nyarán.26 Mivel a vitapartnerem által felhozott egyetlen pozitív bizonyíték e tervek létezését illetően egy olyan datálatlan oklevél, amely valószínűleg nem az említett esztendőben kelt,27 így most Gundakar lovag léphetne elő IV. Béla háborús szándékainak egyedüli bizonyságául; számomra azonban egyszerűbb és kézenfekvőbb megoldásnak tűnik Gundakar szereplését a többi osztrák ministerialis isaszegi részvételéhez kapcsolni. Végül ki kell térnem Zsoldos Attila kritikai megjegyzéseinek második részére, amelyben bírálóm eljátszik a gondolattal: mi történik, ha az évkönyvek hitele mégiscsak előrébb való az oklevelekénél. A bírálat immár tehát nem a források megítélését, hanem a forrásokon felépülő történeti rekonstrukciót érinti. Itt mindenek előtt egy félreértésre szeretném felhívni a figyelmet: sehol sem állítottam, hogy a belháborút lezáró békét 1267 koraőszén kötötték volna.28 Ezzel szemben azt regisztráltam csupán – a szakirodalom korábbi megállapításaira hivatkozva –, hogy a szerviensek esztergomi gyűlésének ter minus ante queme – amely egyben a békekötés felső időhatára is – 1267. szeptember 7-e, 23 Uo. 1061–1063. 24 Uo. 1062. 25 Uo. 1058–1059. További körülményként vettem számba azt a tényt is, hogy az ifjabb király inti tulatiójából éppen 1267-ben tűnik el a dux Cumanorum cím, amit a kunok István elleni, a belháború előestéjén bekövetkező lázadásával kapcsoltam össze. Továbbra is úgy gondolom, hogy aligha lehetett más alkalom az évtizedben, amely a kunokat elidegenítette volna az ifjabb királytól, jogos azonban Zsoldos Attila észrevétele, amely szerint az ifjabb király vélhetően nem mondhatott le a cím használatáról pusztán azért, mert kunjai elhagyták. Zsoldos Attila: Néhány kritikai megjegyzés i. m. 1342–1343. 26 Uo. 1343. 27 Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek. (A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának kiadványai II. Forráskiadványok 54.) Bp. 2017. 52–53. Vö. Zsoldos Attila: Családi ügy i. m. 109–110. 28 Vö. Zsoldos Attila: Néhány kritikai megjegyzés i. m. 1341.
