Századok – 2020
2020 / 6. szám - VITA - Zsoldos Attila: Néhány kritikai megjegyzés az 1264–1265. évi belháború újrakeltezésének kísérletéhez
ZSOLDOS ATTILA 1341 Több tanulsággal jár, ha – módszertani szempontból megengedhetetlen módon bár – mit sem törődünk az említett oklevelek bizonyságával, és kísérletet teszünk arra, hogy kövessük Bácsatyai Dánielt az általa javasolt úton, melynek, ha jól értem, az alábbiak szerint jelölte ki a nyomvonalát. A belháborúra 1267 első felében került sor, de nem kezdődhetett 1267. január 19-e előtt, mert az az osztrák lovag, aki – magyarországi hadakozásra készülődvén – halála esetére adományt tett egy ausztriai kolostornak, az említett napon még Bécsben tartózkodott II. Ottokár mellett. A belháború ugyanakkor 1267. június 3-a előtt véget ért, mert az ifjabb király aznap a kői monostor mellett keltezte oklevelét,68 és István délvidéki jelenléte kapcsolatba hozható a belháborút követően az országból kivonulni akaró kunok ellen indított akcióval. A január 20. és június 3. közötti időszakot ugyanakkor kettéosztja április 11–12., ugyanis ezeken a napokon az isaszegi csatából megfutó Roland bán Zágrábban adott ki egyegy oklevelet: az előbbiben69 átírta és megerősítette Inus zágrábi ispán 1267. február 23-án, szintén Zágrábban kelt ítéletlevelét,70 az utóbbiban pedig a zágrábi káptalan és a zselini vendégtelepesek tizedfizetés körül kirobbant vitájában hozott végleges döntést, miután előzőleg már eskütételt rendelt el az ügyben.71 Roland zágrábi jelenlété ből Bácsatyai Dániel arra következtet, hogy az isaszegi csata – s így nyilván az egész háború – akár április közepe előtt, akár azt követően megtörténhetett. A belháborút követő békekötésre (vagy az azt megelőző tárgyalásokra) pedig 1267 szeptemberének eleje előtt nem sokkal az Esztergom közelében fekvő Szűz Mária-szigeten72 került sor. Ez a rekonstrukciós kísérlet minden kétséget kizáróan téves, aminek belátásához valóban mellőzhető a belháború eseményeit említő és kifogástalan hitelű 1267 előtti oklevelek felhasználása. Elegendő megtenni azt, amit Bácsatyai Dániel elmulasztott: megállapításaiból levonni az azokból szükségképpen adódó következtetéseket, melyek feltárják rekonstrukciós kísérlete ellentmondásait. Ha ugyanis az isaszegi csatára az 1267 januárjának vége és áprilisának közepe közötti időszakban került sor, a békekötésre pedig az év kora őszén, akkor Kemény fia Lőrinc nem adhatott ki oklevelet május elején, mert Feketehalom sikertelen ostromát követően István ifjabb király fogságába esett,73 és semmilyen megfontolás nem támogatja annak esetleges feltételezését, hogy már a béke helyreállta előtt visszanyerte volna szabadságát. Ha viszont Kemény fia Lőrinc mégiscsak adott ki oklevelet 1267 május elején országbíróként, és a kivonulást tervező kunok elleni akció is legalább 68 (1267.) jún. 3.: HO VIII. 117. (keltére lásd RA 1863. sz.). 69 1267. ápr. 11.: CDCr V. 428–429. 70 1267. febr. 23.: CDCr V. 424–425. 71 1267. ápr. 12.: CDCr V. 429–430. 72 Györffy Gy. : Történeti földrajz II. 284–285. 73 1267. s. d.: UGS 88., DL 632., RA II/1. 36., 1268. s. d.: HO VI. 153–154., 1270. (jún. 9–12. u.): ÁÚO XII. 13., 1273. máj. 23.: CDCr VI. 36., 1279. júl. 8.: HO VI. 241.
