Századok – 2020
2020 / 6. szám - VITA - Zsoldos Attila: Néhány kritikai megjegyzés az 1264–1265. évi belháború újrakeltezésének kísérletéhez
NÉHÁNY KRITIKAI MEGJEGYZÉS 1342 addig eljutott június 3-ig, hogy az ifjabb király már a Délvidéken tartózkodjék, a belháború szükségképpen legfeljebb két, esetleg három hétig tarthatott, IV. Béla seregeinek felvonulásától a dévai csatán, Feketehalom ostromán és az Ákos Ernye ellenében vívott összecsapáson keresztül egészen az isaszegi ütközetig, s akkor még nem is számoltunk a kunok elleni akció előkészületeivel, melyek – a közös fellépés miatt – IV. Béla és István ifjabb király együttműködését igényelték az állítólag éppen csak befejeződött belháborút követően, ám még a békekötés előtt. Talán nem ítélek túlságosan szigorúan, ha úgy vélem: ez nehezen hihető. Megnyugtató mindenesetre: nem kell erőfeszítéseket tennünk annak érdekében, hogy higgyünk a „nehezen hihető”-ben. 1267. június 2-án ugyanis Tamás marócsai ispán és társai oklevelet állítottak ki Zágrábban, mely arról rendelkezett, hogy az Ákos Ernye (Ernerius banus ), valamint a gurki püspök és annak emberei közötti vitás kérdésekkel kapcsolatosan a korábbiakban már megkötött béke (treuga ) június 5-én lejáró határidejét meghosszabbítják október 6-ig.74 Ákos Ernye éppúgy IV. Béla seregvezéreinek egyike volt a belháború során, mint Kemény fia Lőrinc, s a harcok során éppúgy az ifjabb király fogságába esett, mint az országbíró.75 Az említett, június 2-án kelt oklevél kiállítói bizonyosan nem vállalhattak Ernye tudta és beleegyezése nélkül esküvel megerősített kötelezettséget a nevében, nyilvánvaló tehát, hogy a belháború nem helyezhető 1267 első félévére: sem egy április közepe előtti, sem valamely azt követő időpontra. Ezek után csak a teljesség kedvéért érdemes megemlíteni, hogy egyfelől az országmegosztás történetében egyetlen olyan időpont sem ismert, amelyben Esztergom és környéke IV. Béla és István ifjabb király országrészeinek határán feküdt volna,76 így a Szűz Mária-sziget nem lehetett alkalmas helyszín a béketárgyalások lefolytatására, másfelől pedig a békekötés szeptember elejét közvetlenül megelőző időpontra helyezése nem egyeztethető össze IV. Béla 1267. július 20-án kiadott, egyébiránt Bácsatyai Dániel által is felhasznált oklevelével, mely már megemlékezik Tamás esztergomi érsek szerepéről a korábbi viszályok lecsendesítésében, kifejezetten békeszerződéseket (pacis [...] federa ) emlegetve. 77 Az országból kivonulni akaró kunok ügyét szintén érdemes lett volna átgondolni. Számomra nem értelmezhető az az elgondolás, mely szerint István ifjabb király éppen azt az időszakot, az 1267. évet találta volna alkalmasnak a dominus Cumanorum cím használatának „felfüggesztés”-ére, amikor – állítólag – a kunok egy része 74 1267. jún. 2.: CDCr V. 431–432., az ügyre bővebben lásd Kis Péter: „A király hű bárója”. (Ákos nembeli Ernye pályafutása). Fons 2. (1995) 297–298. 75 1270. (jún. 9–12. e.): ÁÚO VIII. 292. (az oklevelet még az ifjabb király állította ki), 1270. (jún. 9–12. u.): ÁÚO XII. 13., 1270. dec. 10.: CDCr V. 569., 1273. máj. 23.: CDCr VI. 36. 76 Vö. Zsoldos A.: Családi ügy i. m. 27–29., 84–88. 77 1267. júl. 20.: CDCr V. 435–436.
