Századok – 2020
2020 / 6. szám - VITA - Zsoldos Attila: Néhány kritikai megjegyzés az 1264–1265. évi belháború újrakeltezésének kísérletéhez
NÉHÁNY KRITIKAI MEGJEGYZÉS 1334 IV. Béla néven Magyarország királya lett”, másfelől pedig – az ismert és a Kárpát-medence területéről is látható holdfogyatkozások adataira támaszkodva – úgy vélekedik, hogy „inkább 1209 januárjára vagy 1209 júliusára tehetjük [...] IV. Béla születését, nem teljesen kizárható azonban az 1208 júliusi időpont sem”.16 Ez a kombináció azonban nem egyeztethető össze a későbbi IV. Béla és Laszkarisz Mária házasságának felbontására tett kísérlettel kapcsolatos forrásainkkal, s közülük is kiváltképpen a magyar főpapok egy III. Honorius pápához intézett és a legnagyobb valószínűséggel 1223-ra keltezhető17 levelével. A levél szerint ugyanis a törvényes kort (etas legitima) 18 már elért későbbi IV. Béla több mint két évig (per biennium et amplius) házasságban élt Máriával. 19 Nem teljesen érdektelen annak megjegyzése, hogy a levelet író magyar prelátusok között Dezső csanádi püspök személyében olyan is akadt, aki már Béla herceg születése idején betöltötte méltóságát.20 Ez esetben tehát az évkönyv híradása csak oly módon erőltethető be a valószínűség határai közé, ha figyelmen kívül hagyunk senki által nem vitatott hitelességű forrásokat, továbbá feltételezzük egy eddig ismeretlen, kisgyermekként meghalt Árpád-házi herceg létét. Mindez azonban indokolatlanul nagy áldozati ajándék a somogyvári évkönyv állítólagos megbízhatóságának oltárán. Volna ennél egyszerűbb megoldás is: felvethető lenne például, hogy a bejegyzésben tévedésből szerepel Béla neve, s a hír valójában öccsére, Kálmánra vonatkozik, akiről valóban úgy tudjuk, hogy 1208-ban született,21 s felmerülhet, persze, az évszám hibás voltának lehetősége is, akár Béla születési idejére, akár a holdfogyatkozásra vonatkozóan. Igaz, bármelyik esetben fel kellene adni a somogyvári évkönyv 13. századra vonatkozó jólértesültsége és a szövegében szereplő időpontok feltétlen hitele iránt táplált illúziókat. Az évkönyv IV. Béla és István ifjabb király belháborújára vonatkozó híre – „1267. István királyt apja, IV. Béla az ország határára űzi”22 –, mely valahol félúton helyezkedik el a politikatörténeti és a családi hírek között, szintén okkal sorolható – mind az esemény időpontjául megadott évszámot, mind a tudósítás tartalmát illetően – az évkönyv megbízhatatlan tudósításai közé. A vita, mely a belháború időpontja körül támadt, végső soron akörül forog, hogy történeti események rekonstrukciója során az elbeszélő forrásoknak vagy az okleveleknek kell-e elsőbbséget biztosítani, ha azok híradásai ellentétbe kerülnek egymással. Bácsatyai 16 Bácsatyai D. : A Somogyvári formuláskönyv évkönyvei i. m. 17. 17 A veszprémi püspökség római oklevéltára. Monumenta Romana Episcopatus Vesprimiensis I–IV. Ed. a collegio historicorum Hungarorum Romano. Bp. 1896–1907. I. 59–60. 18 Vö. Holub József : Az életkor szerepe középkori jogunkban és az „időlátott levelek”. Századok 55–56. (1921–1922) 73–74. 19 (1223.) s. d.: VMHH I. 42. 20 Zsoldos Attila: Magyarország világi archontológiája 1000–1301. (História könyvtár – Kronológiák, adattárak 11.) Bp. 2011. 86. 21 Wertner M . : Az Árpádok családi története i. m. 448. 22 Anno Domini mo cclxvii. Stephanus rex per patrem suum Belam quartum ad confinia regni expel litur – Bácsatyai D . : A Somogyvári formuláskönyv évkönyvei i. m. 50. és 51.
