Századok – 2020
2020 / 6. szám - MŰHELY - Ignácz Károly: Mennyiben ismerhető meg az egyén választói magatartása?
MENNYIBEN ISMERHETŐ MEG AZ EGYÉN VÁLASZTóI MAGATARTÁSA? 1324 munka lenne a vizsgált területen 50-60 000 választójogosultat és 40-50 000 érvényesen szavazót végigkövetni a négy nyílt választáson, de a szavazási listák teljes negligálása nehezen indokolható. Mindenképpen érdemes lett volna mélyfúrásokat végezni egyes választókerületek érdekes voksolásait vizsgálva, mert azok révén igazi választ lehetett volna adni a szerző által is felvetett, a választói magatartással kapcsolatos fontos kérdésekre (a foglalkozás vagy nemzetiség hatása, a női szavazás, a szélsőjobboldal szavazói stb.). Az pedig még kevésbé érthető, hogy a szerző lényegében összesített idősoros választási adatok nélkül próbálta megírni az 1945 előtti történetet, azaz sem a főszövegben, sem Függelékben nincsenek áttekintő táblázatok arról, hogy a régióban (vagy külön-külön Győr és Moson területén, vagy az egyes kerületekben) hogyan alakultak a részvételi és a szavazatarányok, a jelöltek és pártcsaládok mikor milyen eredményt értek el. Ehelyett a Függelék egyes táblázatai azt mutatják be (hiányosan és többször tévesen), hogy mely jelöltek szereztek mandátumot az egyes választókerületekben, és kik voltak az alulmaradt ellenjelöltek. Ez jól példázza, hogy a szerző gyakran a mandátumszerzésből, mandátumarányokból von le következtetést egy jelölt és párt erejére – és azon keresztül a választói magatartásra – vonatkozóan. (125., 149–150., 171., 184., 208.) Ez alapvető módszertani hiba: ha ismerjük a szavazatszámokat és -arányokat, akkor azokból kell kiindulni, mert a mandátumszámok és -arányok a választási rendszer torzításait is tartalmazzák. Különösen így van ez az egyéni kerületek esetében, hiszen ha egy szoros küzdelemben a szavazatok 51–49% arányban oszlanak meg két jelölt között, akkor lényegében azonos a társadalmi a támogatottságuk, miközben politikai szempontból az egyik mandátumot szerez, a másik pedig nem. A Győr és Moson régiójából vett példa alapján: 1935-ben a Független Kisgazdapárt (FKGP) két egyéni mandátumot szerzett, míg a Pálffy Fidél vezette nemzetiszocialisták egyet sem, így ennek alapján az előbbi tűnik komolyabb erőnek. Ha azonban a szavazatarányokat nézzük, akkor az utóbbiak a régióban összesítve 26%-ot, míg a kisgazdák csak 10%-ot értek el, 9 azaz éppen fordított helyzet rajzolódik ki. Sajnos az ilyen számítások és mérlegelések hiányoznak a munkából. Ahogy az is, hogy a szerző az esetlegesen közölt és használt választási adatokat összevesse az országos arányokkal, legyen szó a választójogosultakról (vagy az abból kizártakról), a részvételről vagy magáról a jelöltekre és pártokra eső szavazatokról. A választásokról más típusú forrásokból is információkat szerezhetünk, ezek közül a Horthy-korban a legfontosabbak közé tartoznak a főispáni bizalmas iratok, mert e politikai tisztviselők egyik fő feladata éppen az volt, hogy szervezzék és irányítsák a kormánypárt választási szervezetét és biztosítsák a hivatalos jelöltek győzelmét.10 Sajnos nem marad tak fent ilyen iratok Győr vármegyében 1922–1923-ból, továbbá Győr-Moson-Pozsony 9 Az FKGP a két mandátumát a két legkisebb, a többinél jóval kevesebb választójogosulttal rendelkező kerületben szerezte. A választási adatok alapforrása itt és a továbbiakban: Hubai László: Magyarország XX. századi választási atlasza 1920–2000. CD. Bp. 2001. [A régiós adatok saját számításaim. – I. K.] 10 Erről és a kormánypárt választási gépezetéről lásd Ignácz K . : Választói magatartás 1926-ban. i. m.
