Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Bódy Zsombor: Az önmagára irányuló tekintet. Van-e jelenkortörténet, és ha nincs, mi az?
AZ ÖNMAGÁRA IRÁNYULó TEKINTET 1298 folynak a folyóiratokban és konferenciákon is. E kutatások és viták eredményei azonban nagyon nehezen közvetíthetőek, és kevés a meggyőző erejük – ha úgy tetszik, tekintélyük is – a szélesebb közönség szemében.18 A piacon (mindazok körében, akik múltábrázolásokat állítanak elő és ilyeneket fogyasztanak) nem mutatkozik érdemi fogadókészség arra, hogy a professzionális jelenkortörténet a közelmúltról alkotott tudás legitim elbírálójaként lépjen föl. Egyes országokban (például Németországban) a professzionális jelenkortörténet talán viszonylag erős pozíciókkal rendelkezik, másutt viszont helyzete kimondottan gyenge – így Közép-Kelet-Európában is. Pierre Nora diagnózisa szerint a történetírás Franciaországban is az összeomlás szélén áll az emlékezet változatos formáinak áradata miatt.19 François Hartog megállapítása szerint a történelem korábbi om nipotenciáját egy impotencia váltotta fel.20 Úgy véljük, hogy a probléma a törté neti időfelfogás változásában gyökerezik. A történeti időbeliség struktúrájának átalakulása ugyanis, ahogyan arra a bevezetőben is idézett példák utaltak, megkérdőjelezte azokat az alapokat, amelyekre a magát tudományként meghatározó történetírás épült, amelyekre támaszkodva kommunikált a teljes kulturális mezővel, s amelyekre a jelenkortörténet – talán önmaga szerepét félreértve – továbbra is hivatkozik, amikor magát a történettudomány mint diszciplína részeként írja le, és próbálja védeni pozícióját az emlékezeti piaccal szemben. 21 Időfelfogás, tudományos történetírás és jelenkortörténet A jelenkortörténet tudományos diszciplínaként viszonylag új fejleménynek tekinthető. Pierre Norának az egyetemen még azt tanították, hogy nem lehet 1918 utáni kérdésekről disszertációt írni.22 Gérard Noiriel szerint Angliában az első vi lágháború előtt nem írtak 1837 – a választójogi reform – utáni témáról tudományos munkát. A francia forradalom tudományos vizsgálata a százéves évforduló, 18 A történelem és az emlékezet kapcsolatának, valamint a múlt politikai használatának problémáit összefoglalja Gyáni Gábor: Történelem, vagy csupán emlékezet. In: Uő: A történelem mint emlék(mű). H. n. [Bp.] 2016. 19– 34. Noha Gyáni is szükségesnek tartja a történetírás belső változásait ahhoz, hogy válaszolni tudjon a külső kihívásokra, egészében optimista marad a történetírás teljesítőképességét illetően. 19 Pierre Nora: L’histoire au péril de la politique. (https://bit.ly/3j2C784, letöltés 2020. júl. 30.) Nora értelmezésében a történelem politikai használata nem kizárólag a pártpolitikusokhoz kötődik, ide sorolja a történelem civil mozgalmak általi tematizációját is. 20 François Hartog: Croire en l’histoire. Paris 2013. 29. 21 Például Apor Péter: Hitelesség és hitetlenség: emlékezet, történelem és közelmúlt-feldolgozás Kelet-Közép-Európában. Korall 2010. 41. sz. 159–183. 22 Nora, P.: L’histoire au péril de la politique i. m. Jaap den Hollander szintén megjegyzi, hogy az 1960-as évek elején neki az iskolában nem tanították a megelőző ötven évet történelemként. Lásd Contemporary History i. m. 55.
