Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Kövér György: Kanyarodás keletre, nyitás nyugatra: Pach Zsigmond Pál pályafordulása
KÖVÉR GYÖRGY 1281 kérdésében, mert – úgymond – ez volt a döntő tényező, a magyar nemesség nem adózása, ami az osztrák udvar részéről a protekcionista vámpolitika rendszabályait kiváltotta.”96 A budapesti konferencián a szlovák Julius Mésároš szállt – többek között – Pachhal vitába, amiért szerinte Fényes Elek adatait a zselléresedésről kritika nélkül elfogadja. 97 A fenti nemzetközi rendezvényekkel párhuzamosan itthon is megjelentek olyan kutatási eredmények, amelyek – jóllehet meglehetősen visszafogottan, de – megfogalmazták az eredeti felhalmozás-tézis felülvizsgálatának szükségességét. Ezek sorában az első Makkai László – bő bevezetővel ellátott – forráskiadványa volt.98 Már a korabeli kritika is megállapította, hogy „a majorsági gazdálkodás ebben a században jelentéktelen szerepet játszott a jobbágyságnak földtől való megfosztásában, és nem azonosítható az eredeti felhalmozással”, s hogy „ennek megállapítása és ezzel kapcsolatban Pach Zsigmond Pál koncepciójának – habár igen óvatos – korrekciója a könyv egyik fő eredménye.”99 Makkai óvatosságát ta lán érthetővé teszi, hogy a nevezett kötet Történeti Intézetbeli tervmunkája volt. 100 Egy másik megfontolandó kutatási eredmény az eredetileg Mályusz-tanítvány Maksay Ferenc munkája volt, amely 1958-ban látott napvilágot.101 (A kötet lektorai N. Kiss István és Makkai László voltak!) Maksay elemzése méltatta a Domanovszky-iskola és különösen Szabó István munkásságát (akivel a Bauernlegen kérdésében érdemi vitája is volt), s már a 15. század fejleményei kapcsán és a későbbieknél is hivatkozott Domanovszkynak a Dopsch-emlékkönyvben 96 Pach Zsigmond Pál beszámolója az osztrák–magyar monarchia kapitalista fejlődésének fő kérdéseit tárgyaló csehszlovák konferenciáról. Az idézet a gépirat 5. oldalán. MTA Levéltár, 102. II. osztály iratai 86. d. 12. dosszié. 97 J[úlius] Mésároš: Die Expropriation des Bauertums und die Überreste der feudalen Unterdrückung in der Slovakei in der zweiten Hälfte des 19. Jahrhunderts. In: Studien zur Geschichte der Österreichisch-Ungarischen Monarchie. Hrsg. Vilmos Sándor – Péter Hanák. (Studia Historica 51.) Bp. 1961. 53–87. Mésároš ezt összekapcsolta az 1848. áprilisi törvények kritikájával, már csak azért is, hogy a kisajátítást 1848 utánra is kiterjessze, amit a vitában Szabad György és Varga János utasított vissza. Uo. 87–88. Szabad azt is megjegyezte, hogy Fényes adatainak kritikátlan használata csak az első magyar marxista történetírói munkákra volt jellemző. Uo. 98 I. Rákóczi György birtokainak gazdasági iratai. 1631–1648. S. a. r., bev. Makkai László. Bp. 1954. 99 Bánkuti Imre: I. Rákóczi György birtokainak gazdasági iratai. (1631–1648). Századok 90. (1956) 797. A recenzens némi értetlenkedéssel teszi hozzá: „Annál meglepőbb tehát Makkai Lászlónak az a következtetése, amelyet a bevezetés végén von le: »az eredeti tőkefelhalmozás kezdő lépései már a XVII. század első felében erőteljesen jelentkeznek a magyar társadalmi fejlődésben« (73.) Ez ellentétben áll az általa előzőleg felsorolt tényekkel is, és semmiképp sem állja meg a helyét.” Uo. 100 Bánkuti egyébként még tapintatos is volt Makkaival szemben, mert a bevezetés utolsó mondatát nem idézte. „A marxista-leninista magyar történetkutatás, melynek eddigi eredményeiből, elsősorban Pach Zsigmond Pál munkájából e sorok írója is kiindult, szélesebb forrásanyag és gazdagabb szempontok alapján bizonyára több világosságot fog majd deríteni a még homályos kérdésekre.” I. Rákóczi György i. m. 73. 101 Maksay Ferenc: Parasztság és majorgazdálkodás a XVI. századi Magyarországon. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 7.) Bp. 1958.
