Századok – 2020
2020 / 1. szám - A TÁRSADALMI MOBILITÁS KÉRDÉSEI MAGYARORSZÁGON - Ring Orsolya – Kiss László – Turnai Anna: Női káderek a Rákosi-korszakban
NŐI KÁDEREK A RÁKOSI-KORSZAKBAN 130 Férjjel párhuzamos mobilitás A káderlistán több házaspárt is találunk, akiknél a férj és a feleség mobilitása között párhuzamot figyelhetünk meg. Ilyen volt a korábban említett Uszta Gyula és Uszta Gyuláné, akik szegény paraszti származásból, megfelelő ideológiai képzés mellett, hagyományos és katonai iskolákon keresztül léptek előre, mindketten még az MSZMP korszakban is tisztségeket viseltek, gyermekeiket pedig felsőfokon iskoláztatták. De említhetjük itt Jánki Kálmánt és feleségét is. Jánki 1907-ben született, eredetileg segéd-, illetve alkalmi munkásként dolgozott, 1944–1945-ben illegális pártmunkát végzett, 1946-tól volt pártalkalmazott, 1948–1951 között XIX. kerületi titkár, 1951–1953 között a Budapesti PB Agitációs és Propaganda Osztályán, majd az Ipari és Közlekedési Osztályon volt politikai munkatárs, 1953–1957 között pedig a Város és Községgazdálkodási Minisztérium főosztályvezetője. 1956 után kerületi első titkári funkciót töltött be. Felesége Jánki Kálmánné 1919-ben Romániában született, szülei földművesek voltak, négy elemit végzett, majd szabósegédként dolgozott, egy éves pártiskolát végzett, az Agitációs és Propaganda Osztály politikai munkatársaként 1954-ben éppen az ELTE Bölcsészkarának levelező hallgatója volt. Magas státuszt betöltő férjhez köthető mobilitás A vizsgált 202 nő közül 13-at tudtunk azonosítani, akinek a férje valamelyik vezető testület tagja volt. Közülük egy fő lett alsó szintű vezető, hat középvezető, öt politikai munkatárs, kettő pedig valamilyen titkár. Közös jellemzőjük, hogy mindannyian az MKP tagjai voltak a pártegyesülés előtt, kilencen végeztek – többségében legalább egyéves – pártiskolát, és két fő kivételével 1955-ben pártvonalon tevékenykedtek. Megelőző foglalkozásukkal szerzett státuszuk szerint egy volt közülük alkalmazott, négy értelmiségi, öt munkás és egy paraszt. Ebben a csoportban találjuk például Gerő Ernő feleségét, Fazekas Erzsébetet is. Gerőné 1949-ben a Tudományos Tanács titkára lett, miközben Gerő Ernő 1948-tól annak elnöke, akit megbíztak az MTA szovjet típusú átalakításával. Gerőné 1950–1957 között a szegedi JATE-n, majd az ELTE-n tanított. Gerő Ernő ezalatt magas állami és pártpozíciókat viselt, a forradalom alatt a Szovjetunióba menekült. Felesége nyugdíjazásának évében, 1957-ben megfosztották parlamenti mandátumától és tagságától az Elnöki Tanácsban, akadémiai tagságát is elvesztette. 1960-ban tért haza, visszavonultan élt, 1962-ben végleg kizárták a pártból. 55 55 MNL OL M-KS 288. f. 5. cs. 227. ő. e.
