Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Kövér György: Kanyarodás keletre, nyitás nyugatra: Pach Zsigmond Pál pályafordulása
KANYARODÁS KELETRE, NYITÁS NYUGATRA: PACH ZSIGMOND PÁL PÁLYAFORDULÁSA 1280 Az úgynevezett eredeti felhalmozásról folytatott személyes megbeszélések eredménye azonban zavarba ejtő lehetett, ami abból is érezhető, hogy – mivel „még nem uralkodik egységes felfogás a szovjet történészek között [...] Pach elvtárs beszámolt az egyes kutatók álláspontjáról, anélkül, hogy ezek összegzésére igényt tarthatott volna”.93 A névszerinti egyenkénti ismertetésben szerepelt olyan, akiről kollégái úgy tartották, hogy „sietteti a kapitalizmus kialakulást a feudalizmus méhében”, volt, aki ezt jóval későbbre tette. A probléma gyökere persze abból származott, hogy a „kreposztnyicsesztvo” a robotoltató gazdaság kifejeződéseként a jobbágyságnak valójában csak az első kiadása lehetett Oroszországban a 16–17. században. Sz. M. Dubrovszkij professzor, az orosz agrártörténet elismert szaktekintélye a nyugat- és kelet-európai agrárfejlődés közötti különbséget azzal a rusztikus hasonlattal jellemezte, ahogy „a fát szabadon, vagy elföldelve égetik el. Mindenképpen elég, de az utóbbi esetben lassabban, nehezebben, hosszabb idő alatt.”94 Az is világos volt, hogy a témával foglalkozó vezető orosz történészek abban egyetértenek, hogy a parasztság közvetlen, erőszakkal végrehajtott földtől való megfosztása Angliával szemben nem volt általános az egész kontinensen. Egyesek szerint az úgynevezett „második jobbágyság” nem vezet a kapitalizmushoz, akadt viszont, aki összekapcsolta a második jobbágyságot a kapitalizmussal, s szerinte az eredeti tőkefelhalmozás négy szakaszát Oroszországban 1861 után még egy ötödik is követte. Ráadásul jelentős elvi vitát is rendeztek a Szovjetunióban, amelyről magyarul szintén az Intézet Értesítője adott lényegében hasonló szellemű összefoglalót. 95 Pach komoly bírálatot kapott még egy másik nemzetközi fórumon is, az Osztrák–Magyar Monarchia utódállamainak történészkonferenciáján, amelyet először 1955-ben Prágában, második alkalommal pedig 1958-ban Budapesten rendeztek meg. A Történettudományi Főbizottság zárt ülésén maga Pach számolt be a prágai konferenciáról. A vita ugyan nem az eredeti felhalmozásról szólt (Pach egyébként A porosz-utas tőkés fejlődés egyes kérdései Magyarországon a dualizmus korában címen tartott előadást), hanem leginkább a gyarmati helyzet meg ítéléséről, az pedig végképp váratlan volt, hogy az ipari forradalomról szóló cseh előadás kapcsán J. Purš (Pach beszámolója Pursch elvtársként emlegeti) „nem a dualizmus korára vonatkozólag, hanem a XVIII. századra vonatkozólag vetette fel ugyanezt a problémát és arra utalt, hogy itt a magyar történészek, személy szerint én »Az eredeti felhalmozás« című művemben nem domborítjuk ki kellőképpen a nemesi adómentesség szerepét az ország gyarmati kizsákmányolásának 93 Tájékoztatás i. m. 179. 94 Uo. 184. Az eredeti felhalmozásról szóló konzultációk név szerinti beszámolóját lásd uo. 179–189. 95 M[aja] D[mitrievna] Kurmacseva: Az oroszországi eredeti felhalmozás kérdésének vitája. MTA Történettudományi Intézet Értesítője 7. (1956) 164–168. A vitában a Pach által konzulensként felsorolt történészek közül többen részt vettek.
