Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Kövér György: Kanyarodás keletre, nyitás nyugatra: Pach Zsigmond Pál pályafordulása
KANYARODÁS KELETRE, NYITÁS NYUGATRA: PACH ZSIGMOND PÁL PÁLYAFORDULÁSA 1270 nagybirtoküzem kifejlődésével Kelet-Európa egyes országaiban”? Azt állapította meg, hogy „erre nézve történeti irodalmunkban ellentétes ítéleteket olvashatunk”,57 és a kérdés vizsgálata után így vonta le a tanulságot: „a zselléresedés fő oka a feudális túlnépesedés volt s ehhez képest az allodizálás másodrendűnek tekinthető”.58 Közben visszatérő hivatkozások utaltak az ország gyarmati helyzeté re, de ez inkább bevett retorikai toposz, mint elemző megállapítás. Ha ez a szöveg volt a doktori értekezés, nem csodálkozhatunk azon, hogy amikor a bölcsészkar jutalmazásra javasolhatott doktori disszertációkat, Pach két vizsgáztatója, Hajnal István és Váczy Péter nem ezt a munkát hozta szóba. 59 1948–1949 döntő fordulatot hozott Pach életében: először az Állami Pedagógiai Főiskola Történelmi Tanszékére nevezték ki, majd Nagy Tamás kurátor, A tőke magyar fordítója hívására még 1948 őszén a régi Közgazdasági Kar helyén újonnan alapított Magyar Közgazdaságtudományi Egyetemre került tanszékvezetőnek.60 1949 őszén pedig Molnár Erik mellett helyettes igazgató lett a Teleki Intézet romjain létrehozott akadémiai Történeti Intézetben. Eközben egy általános iskolai tankönyv társszerzőjeként hatodmagával megkapta a Kossuthdíj úgynevezett kisdíját. (10 000 ft/3 fő). Az osztályharc zászlaja alatt természetesen fellángolt az intézeti belharc is, ám ez azoknak, akiknek elhivatottságuk volt, hogy a politika partitúrájából játsszanak, szinte természetesnek számított. Amikor Pach 1950 májusában bejelentést tett a politikai rendőrségen Kosáry Domonkos [sic!], a Kelet-Európai Intézet történettudományi intézetének volt igazgatója ellen, akkor kihallgatásakor elmesélt egy epizódot, amely a Revue d’Histoire Comparée kapcsán pontosan jelezte a konfliktusok szellemi határvidékét. „1948 tavaszán Kosáry Benda Kálmánon, a lap szerkesztőjén keresztül felkért arra – más elvtársak mellett engem is – hogy írjak recenziót a lap számára. Én Révai József elvtárs Kossuth Lajos c. brossurájáról írtam ismertetőt. Ennek bevezetőjében utaltam arra, hogy Révai elvtárs tanulmánya egyfelől összekapcsolja a magyar nép legfontosabb tanulságait nemzetünk jelenlegi feladataival, hogy csak a küzdő értheti meg a küzdőket. Másfelől utat 57 P. Zsigmond P.: A tőkés termelés i. m. 114–115. Az ellentétes álláspontokat Szekfű, Szabó István és Iványi-Grünwald reprezentálta. 58 Uo. 117. Közelebbi hivatkozás nélkül közöl egy számszerű becslést is: „Megközelítő statisztikai számítások szerint a zsellérek számának 80,3%-os emelkedéséből 64,5% túlnépesedésnek, 15,8% allodizálásnak tulajdonítható.” 59 ELTE Levéltár, BTK Dékáni Hivatal iratai, 8b. 136. d. Hajnal Domanovszky utolsó doktoranduszát, Vörös Károlyt, Váczy pedig Dümmerth Dezsőt ajánlotta jutalomra. 60 Minderről humoros formában számolt be az eredetileg a Gőzgazdásznak adott interjúban: Sánta kamatláb. Közgazdász humor (1920–1995). Szerk. Szigeti Endre. 1995. (https://bit.ly/3c2FxoS, letöltés 2020. szept. 19.) Nagy Tamásról és szerepéről a marxista politikai gazdaságtan történetében lásd Péteri György: New Cours Economics: The Field of Economic Research in Hungary After Stalin, 1953–6. Contemporary European History 6. (1997) 3. sz. 295–327.
