Századok – 2020

2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Kövér György: Kanyarodás keletre, nyitás nyugatra: Pach Zsigmond Pál pályafordulása

KÖVÉR GYÖRGY 1269 állattenyésztés és földmívelés – és azok között, amelyeknek alapja az elsajátításnál használt munkaeszközök anyaga, tehát pl. a pattintott kő, a csiszolt kő és a fémek különböző fajtái”.53 Ezek után mondta ki a végső szentenciát: „Könyvük, ha a szakembereknek a tudományos kutatáshoz szempontokat nem is nyújt (legfeljebb a polgári szakemberek figyelmét hívja fel a marxista történetírás szempontjaira), hibái mellett is alkalmas arra, hogy demokratikus tankönyvül szolgáljon.”54 Nem állítja tehát, hogy nincs komoly kifogása, de használhatónak tartja. Ezután következett a disszertáció 1948-ban, amikor – egy időre – utoljára lehetett egyetemi doktorátust szerezni. Ráadásul a centenárium miatt is nagy volt a tolongás 1848 agrártörténeti problémái körül. A Szekfű-tanítvány Mérei Gyulának a Teleki Intézet kiadásában jelent meg könyve a mezőgazdaság és ag­rártársadalom 1848 előtti fejlődéséről, Spira György, aki ekkoriban cserélte fel költői ambícióit történészire, két nagy tanulmányt szentelt ’48 társadalmi előzmé­nyeinek, az elsőt kimondottan a mezőgazdasági munkaerőhiánynak.55 A fordulat évében ebben a bő felhozatalban ideológiai szempontból legkeresettebbnek nyil­ván a Társadalmi Szemle számított. Pach tanulmánya azonban a marxista reto rika mögött meglehetősen mértéktartónak tűnt. A kötelező Marx- és Molnár Erik­hivatkozások után (A Tőke I. kötete még németül!) felvonultak a magyar gazda­ságtörténet forrásszámba menő klasszikusai (Berzeviczy, Dessewffy Emil, Fényes Elek, Galgóczy, Lónyay, Széchenyi, Tóth Lőrinc, Trefort) mellett sorra a his­torikus generációk: Acsády, Thirring, Tagányi, majd Szekfű, Iványi-Grünwald, Szabó Dezső és Szabó István, illetve a fiatalabb Domanovszky-tanítványok kö­zül Wellmann és Belitzky. Különösen erőteljes a hivatkozás Szabó Istvánra és Wellmann Imrére.56 Mintha tudatosan egyforma távolságot igyekezne tartani Pach minden irányzattól. S a hangvétel is mérlegelő volt az egyik fő kérdésnek számító Bauernlegen megítélésében: vagyis atekintetben, hogy a jobbágytelek föl­desúr általi „elvétele, elrablása” hogyan és mennyire függött össze „az allodiális 53 Uo. 827. Molnár a helyesbítendő részletkérdések között említette: „Ami pedig a szláv népek tör­téneti fejlődését illeti, ezen a területen, bár bizonyos fenntartásokkal élnek, alapjában mégis az im­perialista német történetírás hagyományainak hatása alatt állnak, amidőn pl. az orosz államalapítást normann hódításra vezetik vissza.” Uo. 828. 54 Uo. 828. 55 Mérei Gyula: Mezőgazdaság és agrártársadalom Magyarországon 1790–1848. Bp. 1948.; Spira György: A „szunnyadó láva”. A bomló magyar feudalizmus munkaerőválságáról. Valóság 4. (1948) 3. sz. 174–195. Az előbbi két marxista kritikát is kapott rögvest márciusban: az egyiket Pachtól (az akkoriban használt szerzői néven P. Zsigmond Pálként jegyezte), a másikat S. Sándor Páltól (a még csak alakulófélben lévő új Gazdaságtörténeti Tanszék két későbbi vezető alakjától). Az előbbi a Forum 3. (1948) 3. sz. 252–254, az utóbbi a Valóság 4. (1948) 3. sz. 256–259 hasábjain. 56 Wellmannak már a szakdolgozatban is buzgón idézett Grassalkovich uradalomtörténetét citálja előszeretettel, s Szabó Istvánnak egyik legújabb műve (Szabó István: A jobbágy birtoklása az örökös jobbágyság korában. In: Értekezések a történeti tudományok köréből XXVI. kötet 4. sz. Bp. 1947.), ha lehet, talán még nagyobb figyelemben részesül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom