Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Kövér György: Kanyarodás keletre, nyitás nyugatra: Pach Zsigmond Pál pályafordulása
KANYARODÁS KELETRE, NYITÁS NYUGATRA: PACH ZSIGMOND PÁL PÁLYAFORDULÁSA 1268 periodizálja. Vagy talán a marxista fejlődésfokozatok oly kevéssé konkréten írhatók körül, hogy egy meghatározott társadalmi alakulatra való alkalmazásukban tetszőlegesen tág teret nyújtanak egyéni felfogások érvényesítésére? Korántsem.” 48 Aztán sorakoztak a Marx-, Engels-, Sztálin-, Molnár Erik-idézetek az eljövendő korszak skolasztikája jegyében.49 Nem maradt kommentár nélkül, ahogy Pach iskolás pedantériával meghatározta a történész feladatát: „pontos részletelemzéssel kimutatni, hogy az általa vizsgált társadalmi alakulatban a termelőviszonyok melyik válfaja van uralmon, mennyiségi túlsúlyban, s így milyen a társadalom termelőviszonyainak általános minősége, fokozata”. Ez már Molnár Eriknek is sok volt: „mennyiségi túlsúly: nem helyes. Mo-on a kapitalizmus nem mennyiségi túlsúlyánál fogva uralkodott”.50 Végül a cikk megjelentetéséről nincs tudomá sunk, így az első Tolnai-Pach vita elmaradt. Egyrészt mivel a nevezett könyvről a Szemle már közölt recenziót, másrészt a fennmaradt széljegyzetek alapján Molnár Erik aligha támogatta a közlést. Csak a zárókommentárt idézzük: „Egyáltalán nem mellékes, hanem nagyon fontos probléma a kapitalista fejlődés csiráinak kutatása a feudális termelő viszonyok közt: az árutermelés, pénzgazdaság fejlődése; a bérmunkaviszony fejlődése falun és városban, a tőkés vállalati forma fejlődése a bányaiparban, majd a szórványos manufaktúránál.” 51 Pach tehát 1947-ben még nem publikált a Társadalmi Szemlé ben, az MKP tudományos folyóiratában, ahol viszont hamarosan megjelent Molnár Erik tollából egy meglehetősen ledorongoló kritika Pachék Gazdaságtörténet tankönyvéről. 52 A bírálat már a címet is megkérdőjelezte: „valójában gazdaságtörténetileg megalapozott társadalomtörténeti” munkáról van szerinte szó, ami abban is megmutatkozott, hogy „sok tekintetben” (mondhatnánk: jobb híján) Molnár „társadalomtörténeti munkáját” vették alapul. Fő hibájukul rótta fel, hogy „több helyütt a magyar társadalom különleges fejlődésmenetének általános érvényességet tulajdonítanak”, hogy a „fejlődés képét” leegyszerűsítik, hogy a szerzőknek nem sikerült megoldaniuk, „miként lehet és milyen mértékben lehet párhuzamosságot megállapítani azok között a fejlődési fokozatok között, amelyek a természeti tárgyak elsajátításának különböző módjain alapulnak, mint amilyenek a vadászat–halászat, az 48 MTA KIK Kézirattár Ms 4357/759. 49 Marx A politikai gazdaságtan bírálatához című művének előszavát német hivatkozásból idézi, de Sztálin művének, A leninizmus kérdéseinek alapján, amihez Molnár Erik nem állja meg, hogy oda ne írja: „Felesleges a Sztálinra való visszahivatkozás.” Uo. 50 Uo. 51 Uo. Hogy Molnár Erik a témát mennyire fontosnak találta, arra tanúbizonyság közelesen megjelenő cikke, lásd Molnár Erik: A kapitalizmus kezdetei Magyarországon (1200–1350). Társadalmi Szemle 2. (1947) 275–284. Csak adalék a módszerhez az, hogy ebben az írásban egy árva hivatkozás sincs sem Kováts Ferenc, sem Paulinyi Oszkár témába vágó írásaira. 52 Molnár Erik: Pach Zsigmond Pál és N. Kiss István dr. Gazdaságtörténet I. rész. Bp. 1947. 102. Társadalmi Szemle 2. (1947) 827–828.
