Századok – 2020

2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Baráth Katalin: Nép, nemzet, futball. Az „angol játék” globalizációjának kezdetei

NÉP, NEMZET, FUTBALL 1230 Ezután ebéd, meccs a Millenárison, vacsora. „Csütörtökön délelőtt a François­féle pezsgőgyárat tekintik meg angol vendégeink, majd 1 órakor lunch lesz a Hungáriában, délután a margitszigeti sporttelepet tekintik meg” a daliák, akik végül péntek reggel Bécsen át Prágába távoztak.63 Hogy miként múlták fölül a világ többi válogatottjait, leírva egészen banálisan hangzik, ugyanakkor lényegé­ben ma sem kell más az eredményességhez: „Az angol csapat játéka mintaszerű és mesteri volt. Labdalefogásuk olyan volt, minőt az eddig itt járt angol csapatoktól nem láttunk. A leggyorsabban jövő labdát is egyetlen mozdulással megállítják, s az a másik pillanatban már rendeltetése helyén van. A csapat játékosai egytől­­egyig kiválóak voltak.” 64 A válogatott labdarúgók kíséretében ekkor és egy évvel később, az immár hazai rendezésű FIFA-kongresszus alkalmával is érkeztek Pestre további illuszt­ris szigetországi vendégek, 1909-ben jelesül a FIFA angol elnöke és a korabeli futballvilág nála is fontosabb figurái: az angol profi szövetség elnöke és titkára. Mégis, bár a védnökök és a fogadóbizottság soraiban most is ült jó néhány ha­zai előkelőség (mint említettük: József főherceg, Apponyi Albert, Bárczy István, Andrássy Géza, Bethlen István stb.), az oxfordiak hét évvel korábbi látogatá­sának fényűzéséhez képest egy fokkal polgáriasabbnak tűnnek a körülmények (á la carte szállodai étkezések, löncs az MTK klubhelyiségében, gyárlátogatás stb.), és hangsúlyosabbnak a sportvezetők közreműködése. Ami persze érthető, hiszen az eseményt ezúttal a sokféle klubot és játékost képviselő MLSZ szervezte, nem pedig a MAC, az úri középosztály margitszigeti sportklubja. Mindenesetre az is valamiféle sporttársadalmi demokratizációt sejtet, hogy a magyar politikai elit kevesebb kapcsolatépítési lehetőséget látott a futballvilág csúcsvezetőiben és az angol válogatottakban (a világ legjobbjaiban), mint az oxfordi diákokban vagy a Corinthians etoni tanárgárdájában. Vagyis a futballozás nem tett egyenlővé minden angolt még a távoli Magyarországon sem. A FIFA budapesti kongresszusának kalapjára nem kevesebb mint három vá­logatott mérkőzés-bokrétát tűzött az MLSZ. Az elsőn a meccsenként változó felállásban pályára lépő magyar válogatott az angollal küzdött meg, mindössze 4:2-es vereséget szenvedve. A másodikon régi ellenfelével, az osztrákokkal ját­szott 1:1-et, míg a harmadik napon ismét az angoloktól kapott ki, ezúttal azon­ban már 8:2 arányban. Az angolok sztárja, Woodward valóban tanár módjára véleményezte az első magyar csapat teljesítményét: „A magyar beckek rúgásai a II. félidőben szél ellen és szemben az erős angol támadással, valóban gyönyörű­ek (magnificent ) voltak, és általában is a magyar csapat játéka dicséretére válnék 63 Pesti Hirlap, 1908. június 10. 17. 64 Sport–Világ, 1908. június 14. 203.

Next

/
Oldalképek
Tartalom