Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Baráth Katalin: Nép, nemzet, futball. Az „angol játék” globalizációjának kezdetei
BARÁTH KATALIN 1215 Nem meglepő tehát, hogy a futball globalizációjának is megvan a maga saját diskurzusa. Azok a szerzők ugyanakkor, akik e sport világméretű elterjedésének történeti vetületeivel is bíbelődnek, rendszerint összekapcsolják a futball globalizációját más világszintű folyamatokkal: az urbanizációval, iparosodással, a tömegmédia és a fogyasztói társadalom (különösen a szabadidő) kialakulásával, a gyarmatosítással, modernizációval, szekularizációval stb.20 A felsorolt jelenségekről annyi bizton állítható, hogy többé-kevésbé egyidejűleg zajlottak, és összefüggéseiket is nehéz volna tagadni. A modern sport21 és vele a futball születésének helyéül Nagy-Britanniát szokás megjelölni. Következményképpen a historikusok a futballkultúra történetének brit változatát tekintik (ha nem is mindig tudatosan) mércének, egy olyan ideáltipikus elbeszélésnek, amelynek elemeit igyekeznek más régiók futballtörténetében is azonosítani, illetőleg az eltérésekben fölfedezni az adott ország futballtörténetének karakterét.22 Ennek alapján a globális futballtörténet a gazdaságtörténet, ille tőleg az iparosodás felől nézve egy indusztriális és egy poszt-indusztriális szakaszra osztható. A két szakasz inkább szimbolikus, mintsem tényszerű választóvonala az első, 1930-as világbajnokság, amikorra a világ jelentős részén nemcsak elterjedt és bajnokságokba szerveződött a futball, hanem egy önálló, az olimpiától elkülönült globális megmérettetésre is igény mutatkozott a sportág világszerve, a svájci központú FIFA vezérletével. A futballglobalizáció második szakaszát ebben az elbeszélésben a máig tartó poszt-indusztriális szakasz képezi, amikor is a futballkultúrában – összefüggésben a világot számos téren egyre szorosabban és erősebben behálózó kapcsolatokkal – egyre inkább a szolgáltatószektor fújta és fújja a sípot. A sport a tömegmédia előretörésével elsősorban szórakoztatóipari termék lett, kommercializálódott, a hozzá kapcsolódó szurkolói, játékos- és klubidentitásokat pedig a változékonyság jellemzi és az új törzsiség (neotribalizmus) uralja. Ugyanakkor a világversenyeket még mindig nemzeti alapon szervezik, és – hogy egy újabb jelenkori tapasztalatra utaljunk – a szurkoló számára bármennyire is szabadon választhatónak tűnik a csatlakozás egy-egy szurkolói közösséghez, a globális futballt kezdetektől kísérő, sőt sikerre ítélő nemzeti, helyi kapcsolatok korántsem tűntek el nyomtalanul. A globális-lokális szinkronicitás a labdarúgás 20 Giulianotti, R.: Football i. m.; Andrei S. Markovits – Lars Rensmann: Gaming the World. How Sports Are Reshaping Global Politics and Culture. Princeton 2010. 43–106.; Allen Guttmann: Games and Empires. Modern Sports and Cultural Imperialism. New York, NY 1994. 41–70. 21 A modern sport alapvető jellemzői: 1. világi jelleg, 2. (társadalmi-etnikai) egyenlőség, 3. szervezettség (bürokratizáció), 4. szakosodás (sportágak világos elkülönülése), 5. szabályozottság (racionalizáció), 6. mérhetőség-számszerűsítés (kvantifikáció), 7. rekordközpontúság. Lásd Guttmann, A.: Games and Empires i. m. 1–2. 22 Az ilyesfajta, Nyugat-Európa-centrikus történeti módszertant bátran nevezhetjük a(z ezúttal nem definiált) globális történetírás egyik, ha nem a legfőbb vonásának is.
