Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Baráth Katalin: Nép, nemzet, futball. Az „angol játék” globalizációjának kezdetei
NÉP, NEMZET, FUTBALL 1214 kifejezték nemtetszésüket még úgy is, hogy olykor egy-egy kormánytag vagy maga Horthy kormányzó foglalt helyet a lelátón. A médiamogul és főrend Rákosi Jenő, aki az említett elit soraiból nézhette végig a magyar futball születését, majd futótűzszerű terjedését, maga is értékelte a jelenséget, a magyar–osztrák mérkőzés 600 millió koronás bevételére (1925), valamint a futball és a kultúra viszonyára reagálva. Az ő bírálókat csöndre intő ítéletével zárjuk fejtegetéseinket a futball társadalom- és kultúrtörténeti szerepéről. „Aki [...] azt várja, hogy én itt szidni fogom a labdarúgósportot, mert e mostoha viszonyok közt érdeklődés dolgában mintegy első helyre jutott fel, odáig, hogy már az adószedők is rávetették magukat: az csalatkozni fog. Még kevésbé vagyok hajlandó a közönséget korholni, amért [sic! – B. K.] más művészetektől nagyobb érdeklődését megvonva, minden szerelmét a sportpályákra – igaz, hogy csak a labdarúgókéra – pazarolja. [...] [A] labdarúgás, a mai állapotában, érdekes művészet, és – mint a többi művészetek is, – népszerűsége által vállalattá is lett. [...] Aki hegedül, aki énekel, aki deklamál, aki akrobatizál: az mind művészete értéke szerint megszabhassa a maga képességei árát s követelhesse jutalmát; a futballművésznek pedig ez tilos legyen, noha mindenki tudja már e művészet primadonnáinak nevét Európaszerte és jobban, mint az egyes nemzetek miniszterelnökéit. [...] Úgyis mint önálló művészet, úgyis mint az élet törekvéseinek eszköze, oly hatalmas intézmény ez, amelynek a népszerűsége természetes. Fonák dolog [...] az eddigi erkölcsi, társadalmi, esztétikai és gazdasági hitelesített mértékekkel méricskélni és elavult és korlátolt szempontok szerint elbánni vele.” 17 A futball globalizációjának szakaszai A globalizáció mindenekelőtt eleven, napi tapasztalat, amely a világháló működésbe lépése óta még a multinacionális cégek és nemzetközi márkák áradása okozta rendszerváltás utáni kultúrsokknál is nyilvánvalóbb, megkerülhetetlenebb, folyamatos reflexiót követelő jelenség. Véleményünk szerint ez az uralkodó tapasztalati jelleg az, ami elsősorban nehezíti mind az egységes definíció megalkotását, mind a történeti perspektíva érvényesítését. Vannak elemek, amelyek a definíciós kísérletek többségében felbukkannak,18 ám az egyes kutatási területek művelői elsődlegesen a saját globalizációs tapasztalatukból kiindulva, azt megérteni igyekezve, más-más vonásokat hangsúlyozva vizsgálják azokat a komplex kapcsolatrendszereket,19 amelyek az (ilyenformán többes számban említendő) globalizációk fundamentumai. 17 Rákosi Jenő: Sport mint művészet. Uj Idők 31. (1925) 328–329. 18 Tomka Béla: A globalizáció és kutatásának irányai (vázlat). MTA-SZTE–ELTE Globalizációtörténeti Kutatócsoport (https://bit.ly/2ZgoyKx, letöltés 2020. aug. 15.). 19 John Tomlinson: Globalization and Culture. Cambridge 1999. 1–2.
