Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Fónagy Zoltán: Kollektív erőszak az 1848-as paraszti mozgalmakban. Tipológiai kísérlet
FóNAGY ZOLTÁN 1179 az erőszakoskodók Istenüket, Krisztusokat káromolták s kutyáknak nevezték, s rajtok szinte erőszakosan keresztül törtek.” 44 Archaikus és szimbolikus jelleget egyszerre hordoztak azok a kollektív akciók, amelyek iratok megszerzésére vagy megsemmisítésére irányultak. Kiolvasható ezekből az írásbeliségből kizártak gyanakvása: az írásban a hatalomban lévők eszközét látták az alávetésre és az „igazság” kiforgatására. Perkátán (Fejér) a földesúri kastélyhoz gyűlt lakosság „az uradalmi levéltárban levő irományok kiadását erőszakolta”.45 Ilyen akciókat a vizsgált időszakban a ritkán említenek a források, a Délvidék kivételével: az óbecsén április 26-án a földosztás követelésének jelszavával kitört, fosztogatásba torkolló zavargás során megsemmisítették a magyar nyelven vezetett anyakönyveket. A következő napokban a zavargások a tiszai koronakerület több helységére is átterjedtek, és a magyar nyelvű anyakönyvek széttépése, elégetése mindenhol az erőszak egyik rítusaként ismétlődött meg. 46 A paraszti akciók fő jellemzői Tilly hármas tipológiáját alkalmazva megállapíthatjuk, hogy 1848 tavaszán– nyarán az agrártársadalom közösségeinek erőszakos aktusaiban a jogbővítő (proaktív) és a változások visszafordítását célzó (reaktív) kollektív akciók egyaránt megtalálhatóak. Az akciók gyakran sérelmek orvoslására, azaz egy korábbi, jogszerűnek tartott helyzet visszaállítására, gazdálkodási erőforrások visszaszerzésére irányultak. Nem számított ritkaságnak azonban az sem, hogy olyan földeket vagy jogokat szereztek meg erőszakkal, amelyek korábban soha nem voltak a birtokukban. A proaktív jellegű törekvések csúcspontjaként a földosztás követelése jelentkezett (szinte mindig az úrbéres viszonyon kívüli paraszti rétegek részéről), ám a kommunisztikus elvek erőszakos realizálásának eseteivel nem találkoztunk forrásainkban. A kétfajta motiváció olykor egy akción belül is keveredhetett. Kisebb számban előfordultak kompetitív jellegű, azaz a lokális közösségen belüli ellenségeskedések is, például jobbágyok és zsellérek között, bár a gyakori érdekellentétek ebben az időszakban ritkán vezettek el az explicit erőszak alkalmazásáig. A reaktív jellegű kollektív akciókra jellemző sajátosságok – az igazságos rend helyreállítása mint cél, a lokális jelleg, az egységesen fellépő közösség, a formális vezető hiánya – tisztán kivehetők a paraszti megmozdulások legtöbbjénél. Az esetek kis hányadában fordult elő, hogy két vagy több falu egyeztette akcióját és közösen lépett fel, vagy legalább utólag követte a szomszéd helység példáját. 44 Uo. 38–39., 74–75., 130. 45 Uo. 46 Varsányi Péter: Nagykikinda és környéke 1848 tavaszán. Századok 116. (1982) 728.
