Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Fónagy Zoltán: Kollektív erőszak az 1848-as paraszti mozgalmakban. Tipológiai kísérlet
KOLLEKTÍV ERŐSZAK AZ 1848-AS PARASZTI MOZGALMAKBAN 1180 Az „előkészítés” többnyire pusztán a társas érintkezés fő helyszínén, a kocsmában zajló beszélgetést jelentette, néha a közösség hangadóinak vagy formális vezetőinek – bíró és esküdtek – előzetes megbeszéléséről is értesülünk a forrásokból. A kollektív akciók kiindulópontjaként többször szerepel a másik közösségi tér, a templom, ahol a közösség egésze vagy jelentős része rendszeresen összegyűlt, így a tömegességben rejlő erő megélésére jó alkalmat nyújtott. Kitüntetett gyülekezési helyszínként fordul még elő a jegyző vagy a bíró háza, mezővárosban (Nagykikinda) az iskolát is használták gyűlésezésre. Az erőszakos akciók – legalábbis a település méreteihez viszonyítva – tömegesek voltak: vagy a közösség egésze részt vett benne (a forrásokból többnyire nem derül ki, hogy ezen csak a férfiakat értették-e, de néha külön hangsúlyozzák a nők részvételét), vagy olyan nagy számban követték el egyszerre a normaszegést, amit a normál rendfenntartó apparátus – az uradalmi személyzet – fizikailag képtelen volt megakadályozni. A közösség homogenitását, az akarategységet és a kollektív akció „spontán természetességét” reprezentálta az is, amikor a felelősségre vonás során kollektíven, egyenlő mértékben, mintegy „arctalan tömegként” vállalták a felelősséget, így például Nagyhidegkúton azt felelték a szolgabírónak, hogy „az egész község elhatározott akarattal volt” a birkák kihajtása iránt, és a végrehajtás „az egész helység köz részvételével” történt. Magyarpolányban a marhák „behajtása minden magyarpolányi lakosnak egyiránt akaratja volt”.47 A formális vezető hiánya tűnt fel a Pesti Hirlap tudósítójának a több halálos áldozattal járó kikindai za vargásnál is: „25-én reggel a városon keresztüljárván, nem láttam senkit, ki az egészet kormányozta, vagy vezéri szerepet játszott volna; hanem egészen magokra hagyatva, mindenki tehetett, amit akart”. Előfordult azért, hogy a közösségek vagy egyes tagjaik a katonaság megjelenése után felfedték az erőszakban kezdeményező, vezető vagy különösen aktív szerepet játszókat, és a kollektív büntetés elkerülése érdekében kiadták őket. Legnagyobb eséllyel a köztes helyzetben lévő elöljárók váltak ki a kollektív ellenállásból: Nagyhidegkúton például a bíró nevezte meg a kezdeményező szerepet játszó parasztokat. Ugyanakkor még több példát találunk arra, hogy az elöljárók nem mondták fel a szolidaritást a közösséggel, sőt egyes esetekben kiderült, hogy ők játszottak kezdeményező szerepet a közös akcióban. Viszonylag egyszerű a vizsgált kollektív akciók besorolása azok kiterjedése (az áldozatok száma és az okozott károk nagysága) alapján. Az 1848 tavaszán–kora nyarán zajlott, erőszakba torkolló paraszti mozgalmak jellemzően – két, több 47 Ember Gy.: Iratok i. m. 30., 34.
