Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Fónagy Zoltán: Kollektív erőszak az 1848-as paraszti mozgalmakban. Tipológiai kísérlet
KOLLEKTÍV ERŐSZAK AZ 1848-AS PARASZTI MOZGALMAKBAN 1178 határhányásokat már szétdúlta, s hogy fenyegetőzve és felingerülten siet felénk” – jelentette az alispán. A 300 fős tömeg szidalmazta és fenyegette az alispánt a szerintük részrehajló ítélet miatt, aki magát fizikailag is fenyegetettnek érezte, ezért megígérte, hogy közbenjár a gróf és a falu között. „Különben, ha ezt nem teszem, személyem a legnagyobb veszedelemnek van kitéve” – mentegette meghátrálását a belügyminisztériumnak. 42 Az áprilisi törvények által érintetlenül hagyott kisebb királyi haszonvételeket (regálejogok) sokfelé önhatalmúlag elkezdték gyakorolni a parasztok. Leggyakrabban az italmérés monopóliumát sértették meg, de a mészárszéktartás, a pálinkafőzés kizárólagos földesúri jogát is többfelé tettleg semmibe vették. Veszprém püspöki mezővárosban „a házankinti kocsmáltatás napról napra terjed [...] és az intések [...] elvesztették hatásukat” – panaszolta a terjedő engedetlenséget a másodalispán május 6-án, amely két nap múlva már erőszakos demonstrációvá eszkalálódott: „Múlt éjjel a városnak egyik negyedrésze fellázadt, az ott lakó városbírón rajtament, szabad bormérést és a káptalantól a csererdőt követelte, s ezekből többen felfegyverezve a város másik negyedébe mentek által és a lakosokat felkelésre és felfegyverkezésre nagy lármával buzdították”. A Pozsony megyei Dévényben, amikor a szolgabíró meg akarta győzni a lakosokat a bormérésük törvénytelenségéről, „a felhozott törvényekre mit sem adtak, sőt nagy lárma közt karjaik felemelésével és avvali hadakozásokkal nyilván kimondották, hogy ők az új törvény értelménél fogva szabadok lévén, őket a bormérésben senki nem gátolhatja”. A feljelentőt, a kocsma haszonbérlőjét „megfogták és megverni akarták”. A hagyományos tekintélytisztelet megtagadásának szimbolikus gesztusaként panaszolja a jelentés, hogy az egyik önkényesen nyitott kocsma udvarán fesztelenül borozó parasztok a dolgavégezetlenül elkocsizó szolgabíróra diadalittasan „poharaikat felemelve [...] éljent és vivátot kiáltottak”. 43 Többfelé, így például Enyingen (Veszprém), Tiszafüreden (Heves) és Sárdon (Somogy) a vásártartás jogát nyilvánították tettleg magukénak a paraszti közösségek, maguknak követelték a vásári jövedelmet, a helypénzfizetést pedig megtagadták. Sárdon több falu lakói „összecsoportozva marháikat egy falkába verték és a nagy tömeget erőszakosan béhajtani akarták”, azaz megtagadták a helypénzfizetést. Miután a hajdúk ezt megakadályozták, „Laki József nagybajomi féltelkes jobbágy egy falka marhát maga elejbe fogván, minden ellenállás dacára az őrökön keresztül tört, a tisztet illetlen szavakkal szidalmazván. És az ő példájára a többiek is keresztül hajtottak. A zaj nagy lett, a nép öszvecsoportozott, borzasztó káromkodások harsogtak mindenfelül. A tiszt pandúrokat hítt segítségül, kiknek 42 Ember Gy.: Iratok i. m. 11–12. 43 Uo. 36–37., 88.
