Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Fónagy Zoltán: Kollektív erőszak az 1848-as paraszti mozgalmakban. Tipológiai kísérlet
FóNAGY ZOLTÁN 1177 jobbágyok a földesúr birkáit a közlegelőről, sőt a szomszédos falvak is követték a példát.40 Ez a típusú erőszak kivétel nélkül a piacorientált földesúri gazdálkodás szimbólumának számító birkanyájak ellen irányult: az előző két-három évtizedben ugyanis a gyapjúkonjunktúra által ösztönözve sokfelé olyan mértékben növekedett a juhtartás, hogy az veszélyeztette a parasztok hagyományos legeltetési lehetőségeit. A legelőkhöz hasonlóan a közösségi használat visszaszorítása, korlátozása vezetett reaktív jellegű – a korábbi állapotokat helyreállító – erőszakos kollektív akciókhoz. Utaltunk már rá, hogy az erdő a gazdálkodás hagyományos rendjében sokféle haszonvétel forrása volt: a forrásokban mindegyik funkció önkényes birtokbavételére bőségesen találunk példát országszerte. Dudaron (Veszprém) például a legeltetés, Csákberényen és Gánton (Fejér) a vadászat, Monyorókeréken (Vas) a gubacsszedés jogát kezdik gyakorolni önkényesen, Mór lakosai (Fejér) pedig egyszerre tették mindezt: az urasági erdőből tömegesen hordták a fát, szabadon legeltették a sarjerdőket, a „tolvaj puskások” pedig nyíltan űzték a vadászatot. Előfordult, hogy az akció nem állt meg a jogok birtokbavételénél. Csákberényben például az erdőben puskával vadászó parasztok összeverekedtek az uradalmi vadászokkal, akik néhányat megsebesítettek. „Ezeknek véresen a faluba érkeztök oly ingerültséget szült, hogy az egész népség keményfa dorongokkal felkészülve, a fővadász lakára annak otthon nem létében erőszakosan reátörvén, elsőben annak négy darab fegyvereit, utóbb az ott található zálogokat erőszakkal elhozták.” 41 Említettük, hogy a megelőző évtizedben lezajlott birtokrendezések sokfelé friss és elevenbe vágó sérelemként hatottak és vezettek kollektív erőszakhoz. Ennek tipikus formája volt a hosszas huzakodás, pereskedés után többnyire hatalmi szóval kialakított, sérelmesnek tartott birtokviszonyok szimbolikus jeleinek, a határjeleknek a megsemmisítése: árkok betemetése, halmok széthányása, kerítések kidöntése. Különösen provokatív módon történt ez a Komárom megyei Kisbéren (a reformellenzéki Batthyány Kázmér gróf birtokán), ahol éppen 1848 tavaszán ért véget a legelő-elkülönítési per. Az alispán május 18-án jelent meg a határok kijelölése céljából. Az ítélet ismertetése után a szokásoknak megfelelően elkezdték a földhányásokkal kijelölni a határt, mire a „kisbéri lakosság a hozott ítélettel meg nem elégedve, a legnagyobb fenyegetődzések mellett botrányos zaj közt eltávozott”. Mikor a munka már befejezéséhez közeledett, „egy urasági vadász elrémülve [...] jelenté, hogy a kisbéri nép felpálinkázva az alsó 40 Ember Gy.: Iratok i. m. 28., 31–32.; Vörös K.: Parasztmozgalmak i. m. 527. Batthyány tiszttartója érthető felháborodással jelentette, hogy „éppen annak, ki a nép felszabadítása nehéz harcát olly ernyedetlen buzgalommal segített kiküzdeni, nem tsak tulajdonjogát tapodják szentségtörő lábakkal, de annak tetemes kárt is okoznak”. 41 Ember Gy.: Iratok i. m. 17–18., 21., 31–32.; Vörös K.: Parasztmozgalmak i. m. 532.
