Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Szilágyi Adrienn: A Károlyi család közös kormánya (1827–1877). Ügyviteli hálózat Hódmezővásárhelyen
A KÁROLYI CSALÁD KÖZÖS KORMÁNYA (1827–1877) 1160 azért indokolt, mert a hálózat szereplői (csomópontjai) nagyon különböző szerepekben kerültek elő: a levélváltásoktól kezdve a közös üléseken való részvételen át a szerződések ellenjegyzéséig. Következésképp a hálózat pontjai között fennálló kapcsolatok különböző ügyviteli tartalommal töltődnek fel, azaz egy többrétegű (multiplex) hálózat látható. Ebből adódóan a hálózat kapcsolatai (élei) irányítás nélküliek, azaz nem rögzítik, hogy az adott interperszonális viszonyban melyik a cselekvő fél, hanem a csomópontok közötti hivatali interakciókat hivatottak jelölni.44 Az adott személy összes interakcióját a csomópontok nagysága és a csomópontban, csomópontnál rögzített számok jelzik. Ezek egyfelől érzékeltetik a földesurak aktivitását a közös kormányban, másfelől kijelölik a közös bürokrácia kulcspozícióit. A hálózat kulcsfigurái természetesen az uradalmi szervezet hierarchiájából is adódnak, valamint a hosszú hivatali idő önmagában meghatározza az interakciók magas számát. A Károlyi családtagok mellett a birtokigazgatás különböző szintjei és helyszínei jelennek meg, ugyanis a saját, a közös kormány és a központi hivatal tisztjei is egyaránt szerepelnek a hálózaton. Az így összeállított ügyviteli hálózatban az interakciók által Horváth László vásárhelyi kerületi ügyész személye emelkedik ki – ahogyan ezen a poszton korábban lévő másik két személy (Victorius Maximilian és Szabó László) is, ezért Horváth interakcióit is hozzárendeltem a testvérek ügyviteli hálózatához. Mivel a kerületi ügyész kisebb hálóval és kevesebb interakcióval rendelkezett, az ő esetében minden tíznél több interakcióval bíró kapcsolatot rögzítettem. Mit tudhatunk Horváth Lászlóról? Milyen feladatokat látott el a vásárhelyi kerületi ügyész a közös kormányon belül? Milyen hivatali személyekkel lépett kapcsolatba az ügyintézés során? Horváthot 1848-ban tették meg a vásárhelyi kerületi ügyészi hivatal élére – az uradalom számára igen kínos visszaélési ügy eredményeként. A vásárhelyi lakosokban ugyanis megfogalmazódott az 1847-ben elkülönített közlegelők visszaszerzésének gondolata.45 Ebben nem kisebb támogatóra talált a lakosság, mint Szabó László akkori vásárhelyi kerületi ügyészre. A tanúvallomások szerint maga Szabó tanácsolta és terjesztette Vásárhelyen, hogy a lakosság visszafoglalhatná a közlegelőt. A Török Bálint másodalispán által vezetett vizsgálat során nem sikerült a vádakat igazolni, 44 Bővebben lásd Társadalmi kapcsolathálók elemzése. Szerk. Takács Károly. Bp. 2011. 5–6. 45 Herczeg M.: A Csongrád-Vásárhelyi uradalom i. m. 6. 1847. október 1-én a város és az uradalom által addig közösen használt legelőket elkülönítették. Ezzel a Sziget és Gorzsa összefoglaló névvel jelzett uradalmi puszták a közös uradalom kizárólagos birtokába kerültek. A várossal közös használatban maradt a Nagyrét. Az uradalomnak jutó részt árokkal vették körbe, amelynek a költségét a három ág közösen viselte.
