Századok – 2020
2020 / 1. szám - A TÁRSADALMI MOBILITÁS KÉRDÉSEI MAGYARORSZÁGON - Ring Orsolya – Kiss László – Turnai Anna: Női káderek a Rákosi-korszakban
RING ORSOLYA – KISS LÁSZLÓ – TURNAI ANNA 111 adta. Miközben gyökeresen átalakították a tulajdonviszonyokat, radikálisan korlátozva az egyes emberek magántulajdonát, a társadalompolitikára a paternalizmus és a szűk látókörű osztálypolitika volt jellemző. Az állam makro- és mikroszinten is beavatkozott az egyének életébe, a társadalom teljes körű ellenőrzésére törekedve, értékké emelve a feltétlen engedelmességet és a párt iránti lojalitást. 9 Az MDP nagy erőket mozgósított a korábbi társadalmi struktúra gyökeres átalakítására, amely bár igen drasztikus lépések sokaságából állt, hosszú időt vett igénybe. A tömeges társadalmi pozícióváltás szinte kizárólagosan politikai indíttatású volt; nem az emberek szabad akaratából történt, hanem azért, mert a politikai változások az emberek nagy tömege számára nehézzé vagy lehetetlenné tették korábbi tevékenységeik folytatását. Az új mobilitási csatornák kialakulásával a hagyományos mobilitási pályák jelentősége lecsökkent, miközben az átrétegződési folyamat csak részben kapcsolódott a korábbi társadalomszerkezethez, a társadalmi csoportok közötti választóvonalak sokszor elmosódottá váltak. A korszak mobilitási folyamatainak értelmezését nagyban befolyásolja a foglalkozások hierarchiájának megváltozása is. Sok korábban magas presztízsű foglalkozás veszített a rangjából. A felülről vezérelt átalakítás egyik célja a tradicionális paraszttársadalom felszámolása és a falvak népességének termelőszövetkezetekbe kényszerítése volt. A korábban paraszti foglalkozású emberek tömegei kényszerültek foglalkozásuk megváltoztatásra. Többségükben szakképzettség nélküli ipari foglalkozásúak lettek, ami társadalmi státuszvesztést jelentett számukra. 10 Az ugyancsak felülről levezényelt államosítás hatására a korábbi alsó középosztály és kispolgárság tagjai tömegesen veszítették el állásukat és ezzel társadalmi státuszukat. E felülről, hatalmi eszközökkel kikényszerített mobilitási folyamatok leírására Örkény Antal használta először a mobilizáció fogalmát, mely ebben a kontextusban olyan, nem feltételen pozitív tartalmú, széles társadalmi csoportokat érintő változás volt, amelyben az egyének nem tudták „önmaguknak megválaszolni azt az alapkérdést, hogy vajon mihez képest és mit szeretnének elérni”. 11 A korszak legtöbb embert érintő két változása az önálló birtokos paraszti réteg létszámának jelentős csökkentése és az ipari munkások számának dinamikus növelése volt. A birtokos paraszti réteg mellett ugyancsak nagymértékben csökkent a kisiparosok és kiskereskedők létszáma, miközben a szellemi foglalkozásúaké és az értelmiségieké megduplázódott. Az ide vezető hagyományos mobilitási pályák többsége lezárult ugyan, s emiatt a hagyományos értelmiség és középosztály de klasszálódott, a párt támogatásával azonban a segéd-, betanított 9 Kornai János: A szocialista rendszer. Kritikai politikai gazdaságtan. Bp. 1993. Idézi: Valuch Tibor: Magyarország társadalomtörténete a XX. század második felében. Bp. 2001. 23–24. 10 Valuch T.: Magyarország társadalomtörténete i. m. 21–25., 109. 11 Örkény Antal: A társadalmi mobilitás történelmi perspektívái. Valóság 32. (1989) 4. sz. 20–32.
