Századok – 2020
2020 / 1. szám - A TÁRSADALMI MOBILITÁS KÉRDÉSEI MAGYARORSZÁGON - Ring Orsolya – Kiss László – Turnai Anna: Női káderek a Rákosi-korszakban
NŐI KÁDEREK A RÁKOSI-KORSZAKBAN 112 és szakmunkások, valamint az agrárproletárok és szegényparasztok tömegesen váltak szellemi foglalkozásúakká és vezetőkké. Az 1950-es évek első felében a párt negyvenezer felső vezető és százezer középkáder kiemelését irányozta elő. A kiemelt káderek között igen nagy volt a fluktuáció, ami mögött gyakran a szakképzettség, sőt az alapvető iskolázottság hiánya húzódott meg, emellett az új funkcionáriusok igen magas számban olyan fiatalok voltak, akik számára a párt biztosította ugyan a mobilitási csatornát, de ezzel el is szakította őket eredeti társadalmi közegüktől, s ezzel a tehertétellel sokan nem tudtak megbirkózni. 12 A „nőkérdés” mint az MDP propagandájának egyik kitüntetett témája Rákosi Mátyás a Népfront 1949. május 8-ai celldömölki választási gyűlésén a következőképp foglalta össze a párt „nőkérdéssel” kapcsolatos álláspontját: „Amellett, hogy a magyar demokrácia lehetőleg mindenhova a múltban elnyomott dolgozó nép gyermekeit állítja, még külön súlyt helyezünk a nők egyenjogúsítására. Megnyitottunk a dolgozó nők előtt minden pályát, a tanulás, az előrehaladás minden lehetőségét. Nem riadtunk vissza attól, hogy olyan helyekre, ahol soha azelőtt nők nem dolgoztak, munkás- vagy parasztasszonyokat tegyünk. [...] Azelőtt nem voltak asszonybírák, ma már vannak. Azelőtt nem voltak női polgármesterek, ma már vannak, sőt női főispánok is vannak, és megígértük, hogy a közeljövőben női államtitkárok és miniszterek is lesznek. [...] Mi nagyon büszkék vagyunk arra, hogy a demokrácia megvalósította a nők egyenjogúságát és mindig örülünk, ha ennek eredményeit a legkülönbözőbb területeken megállapíthatjuk.” 13 A Rákosi-korszak nőideáljának megteremtése együtt járt a hagyományos női szerepek megkérdőjelezésével és ezzel párhuzamosan a nők tömeges munkába állásával. Az 1950-es évek elején több fórumon is határoztak a nők munkába állításának felgyorsításáról azért, hogy az erőltetett iparosításhoz szükséges munkaerő rendelkezésre álljon.14 A nők kierőszakolt munkába állítása Sztálin haláláig tartott. 1953 után a nehéz fizikai munkát igénylő foglalkozásokban már nem engedték munkavállalásukat, az alacsony munkabérek azonban továbbra is kikényszerítették, hogy munkahelyük legyen, a családok megélhetését a kétkeresős 12 Gyarmati György: A káderrendszer és a rendszer kádere az ötvenes években. Valóság 34. (1991) 2. sz. 55–56. 13 Rákosi Mátyás beszéde a Népfront választási gyűlésén, Celldömölkön 1949. május 8-án. Rákosi Mátyás: Május 15-én egy emberként a népfront mellé. In: Uő: A békéért és a szocializmus építéséért. Bp. 1951. 5. 14 A termelésben résztvevő nők számának felemelése. 1011/1951. Mt. sz. hat., Magyar Közlöny 1951. május 19., 77. sz., illetve MNL OL M-KS 276. f. 54. cs. Titkárság (a továbbiakban: 54. cs.) 138. ő. e.
