Századok – 2020
2020 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Bácsatyai Dániel: IV. Béla és István ifjabb király belháborújának időrendje
IV. BÉLA ÉS ISTVÁN IFJABB KIRÁLY BELHÁBORÚJÁNAK IDŐRENDJE 1076 éppen Béla szlavón herceghez. 131 Mivel a bárók és a nemesség országmegosztásból fakadó képtelen helyzetét már az apa és fia által aláírt 1262. és 1266. évi szerződések is megkísérelték rendezni, így kénytelenek vagyunk röviden kitérni ezekre is, hogy világosan álljon előttünk a dekrétum idézett pontjának jelentősége. Az 1262. évi pozsonyi béke rendelkezése látszatra épp olyan megengedő, mint az 1267. évi dekrétumé. Ebben ugyanis az újdonsült ifjabb király azt ígérte, hogy bármely országlakos csatlakozhat apjához, IV. Bélához, személyének és birtokainak sérelme nélkül.132 Bár csak az István által tett ígéretek szövege áll rendelkezésünkre, történetírásunk mégis egyhangúlag azt feltételezi, hogy a fenti fogadalom kölcsönös volt.133 Ez azonban korántsem vehető bizonyosra. Gyanúnkat e tekintetben egyrészről az táplálja, hogy nehezen tételezhető fel IV. Béláról, hogy – szabad utat engedve a pártváltásoknak – saját hatalmát ilyen mértékben korlátozta volna. Bár István ellenszegülésének híre Ausztriába is eljutott,134 semmi jele annak, hogy olyan komoly katonai konfliktus bontakozott volna ki apa és fia között 1262-ben, amely az öreg királyt efféle engedményre kényszerítette volna. István egy másik ígéretének megfogalmazása másrészről további kétségeket ébreszt azzal kapcsolatban, hogy az idézett vállalás IV. Bélára is érvényes volt-e. Amikor az ifjabb király megfogadta, hogy az apja szolgálatában álló szlavóniai szlávokat, németeket és cseheket nem csábítja magához és nem fogadja be, nem felejtette el megemlíteni, hogy ezt azért tette, mert apja is azonos ígéretet tett az István országrészén élő kunokra vonatkozóan.135 Az utóbbi esetben tehát kétségtelenül fennállt a kölcsönösség. Ha IV. Béla azt is megígérte volna, hogy Istvánhoz hasonlóan 131 1267: „Item concessimus, quod nobiles, petita licentia et optenta, ad quemcunque nostrum se transferre voluerint, transferendi liberam habeant facultatem, nec propter hoc possessiones eorum destruantur.” Marczali Henrik: Enchiridion fontium historiae Hungarorum. Bp. 1901. 168. 132 1262. dec. 5.: „Prestito etiam promittimus iuramento, quod omnes principes, barrones, seu quilibet servientes karissimi patris nostri, in portione regni nobis assignata, domicilia et possessiones obtinentes in eundo ad ea et morando in eis ac redeundo ad memoratum karissimum patrem nostrum, in pace tranquilla, quiete pacifica et securitate gaudeant inconcussa. Eo pretextu vel occasione, quod karissimo patri nostro adheserunt, vel qui in futurum adheserint, cum adherendi ei et sequendi eum universi regnicole, iuxta ordinationem factam, largam licentiam et liberam habeant facultatem, nullum metum, nullam omnino formidinem habituri, sed in personis, possessionibus, familiis, terris et territoriis ac bonis omnibus indistincte plena pace gaudeant et securitate pacifica iocundentur.” MES I. 478–479. 133 Szűcs Jenő: Az utolsó Árpádok. Bp. 2002. 165. 134 1262. Rex Stephanus opposuit se patri suo, regi Bele Hungarie. MGH SS IX. 645. A híradást ugyancsak a heiligenkreuzi történeti hagyomány tartotta fenn. 135 1262. dec. 5.: „Pro eo etiam, quo karissimus pater noster promisit non sollicitare Cumanos nostros, allicere, rogare et rogari facere ad se venire, nec ultro venientes recipere vel tenere, repromittimus sibi Theutonicos, Sclavos ad ducatum Sclavonie pertinentes et Boemos, quos in presentiarum habet vel habuerit in futurum, non sollicitare, allicere, rogare vel rogari facere, ut ad nos veniant; quin ymo si ultra venirent, non recipiemus eos, nec admittemus, vel tenebimus aliqua ratione.” MES I. 478.
