Századok – 2020
2020 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Bácsatyai Dániel: IV. Béla és István ifjabb király belháborújának időrendje
IV. BÉLA ÉS ISTVÁN IFJABB KIRÁLY BELHÁBORÚJÁNAK IDŐRENDJE 1050 közt elsőként a trevisói zsarnok, Ezzelino da Romano (†1259) és Alberico nevű fivére végzetéről, majd Sváb Fülöp német király meggyilkolásáról és a Gertrúd magyar királyné elleni merényletről olvashatunk.12 A legutolsó történet főszereplője a néhai II. (Harcias) Frigyes osztrák herceg híve, az alsó-ausztriai ministeri alis, Heinrich Preussel, aki a bécsi polgársággal is szoros családi összeköttetés ben állt.13 Bár a herceg halála utáni években Preussel – testvérével, Wernharddal együtt – még IV. Béla ellen harcolt a Babenberg-örökségért folytatott háborúban, a kroisenbrunni ütközetben (1260) már a magyar uralkodó mellett tűnik fel. Míg Heinrichet IV. Béla híveként barsi ispánná és budai rektorrá nevezték ki, Wernhardot 1260-tól II. Ottokár cseh király környezetében találjuk, egészen 1265 és 1267 között bekövetkezett haláláig.14 Arról a hazai oklevelek is beszámol nak, hogy Heinrich Preussel az isaszegi csatában esett el,15 Jans von Wien azonban több részletet is elárul az ütközet előzményeiről, lefolyásáról, következményeiről és persze Preussel csúfos haláláról.16 A bécsi szerző szeme előtt természetesen a közönség szórakoztatása lebegett, s története így jórészt az udvari irodalom elemeiből építkezik, ami a két főszereplő, Mária királyné és Preussel iróniát sem nélkülöző párbeszédében érhető leginkább tetten. Az isaszegi ütközet előtt az osztrák lovag megbetegszik, amit Mária gyávaságnak vél; a gyengeségét nem rejtegető budai rektor ezután bűnbánóan ajánlja fel szolgálatait a királynénak. Miután két apródja nyeregbe emelte, a láztól verejtékező Preussel a királyné iránti szeretetből mégis csatába száll István ellen, mégpedig ezer fegyveres élén. 17 Jans von Wien tudósítását nem a közönség mulattatását szolgáló elbeszélői modor miatt hagyták sokáig figyelmen kívül. A bizalmatlanság oka sokkal inkább az volt, hogy az isaszegi csata közvetlen utóéletének tárgyalásakor szerzőnket komoly tévedésen érjük.18 Miután győzelme után az ifjabb király bevonul 12 Ez utóbbi történet forrásértékéről lásd Körmendi Tamás: A Gertrúd királyné elleni merénylet a külhoni elbeszélő forrásokban. Történelmi Szemle 51. (2009) 182–184. 13 A Preussel famíliáról részletesen: Josef Lampel: Die Macht der Grafen von Peilstein in Niederöster reich. Blätter des Vereines für Landeskunde von Niederösterreich NF 32. (1898) 140–152. 14 Pályájukra lásd Max Weltin: Landesherr und Landherren zur Herrschaft Ottokars II. Přemysl in Österreich. In: Ottokar Forschungen. Hrsg. Max Weltin – Andreas Kusternig. 1979 Wien. = Jahrbuch für Landeskunde von Niederösterreich NF 44–45. (1978–1979) 162–164., 14. jegyz. – Wernhardot 1265. április 21-én említik utoljára a források, 1267 szeptemberében már bizonyosan nem volt életben. Lampel szerint a fivérek együtt lelték halálukat az isaszegi ütközetben. Lampel, J.: Die Macht der Grafen i. m. 144. 15 1273: Árpádkori új okmánytár I–XII. Szerk. Wenzel Gusztáv. Pest–Bp. 1860–1874. (a továbbiakban: ÁÚO) IX. 14.; 1279: Hazai Okmánytár I–VIII. Szerk. Ipolyi Arnold – Nagy Imre – Véghely Dezső. Győr–Bp. 1865–1891. (a továbbiakban: HO) VI. 242. 16 Weltchronik 593–596. vv. 1289–1504. Itt szeretnék hálás köszönetet mondani Orsós Juliannának a forrás fordításához nyújtott segítségéért. 17 Weltchronik 593–594. vv. 1330–1419. 18 Zsoldos A.: Családi ügy i. m. 75–76.